Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VIII. Honti Gyula: Adalékok tőzegtápterületeinek vízgazdálkodásához

202 Honti Gyula körülmények folytán a kultúrnövények nem tudnak ezeken a talajokon megélni, a mezőgazdasági termelés eredménytelenné válik. A talaj túlnedvesedését tehát meg kell szüntetni, a vízfeleslegeket csatornák segítségével el kell vezetni. A lecsapolás tőzeglápjainkat kedvezően megváltoztatja. A talaj levegőhöz jut, oxigénben gyarapodik, hőviszonyai javulnak. Mindezek nagyarányú fizikai, vegyi és biológiai változásokat idéznek elő a talaj tulajdonságaiban. Megindul a tőzeg lebomlása (mineralizálódása), a rostos szerkezet morzsássá alakul. A szerkezet megváltozásával együtt a tőzegrétegek megülepednek, tömörülnek. Kérdés már most, hogy milyen mértékű legyen tőzeglápjaink lecsapolása? A felelet : olyan mértékű lecsapolást kell végrehajtani, másszóval a talajvíztükröt olyan mértékben kell lesüllyeszteni, hogy a növényzet gyökérzónájában lévő nedvesség a termés létrehozásához szükséges vízmennyiséget állandóan fedezni tudja, egyben a lecsapolt réteg- a növényi életfolyamatokhoz szükséges levegőt, illetve oxigént is tartalmazza. Ez a megkívánt, optimális nedvesség kultúránként változik, sőt a növény fejlődésének különböző időszakában is más és más értékű. Függ az adott tőzegtalaj sajátosságaitól, az időjárástól, a kultúra gondozásától stb. Értékét mindig a helyi viszonyoknak megfelelően kell megállapítani, ez tehát agrotechnikai feladat. A talaj víztükröt úgy kell szabályoznunk, hogy a kívánt nedvességet kapilláris úton állandóan a gyökérzónába tudja szállítani. Előfordulhat, hogy nagyobb csapadék hull a talajra, mely leszivárog a gyökérzónáig és az ottani nedvességet kedvezőtlenül megnöveli. Ilyenkor a talajvíztükör lesüllyesztésével kell a felesleges vizet a gyökérzóna hézagaiból elvezetnünk, ott a megkívánt nedvességi állapotot helyreállítanunk. Természetesen a gyakorlatban a talajvíztükröt a nagyobb csapadék lehullása után közvetlenül állítják át a megfelelő mértékre. Nyári aszály idején az intenzív talajpárolgás és a transzpiráció következtében beálló nedvességhiányt a talajvíztükör megemelésével, vízbeadagolással kell sürgősen pótolni. A talajvíztükörnek állandóan a megkívánt magasságban tartása, szabályozása már műszaki feladat. Az agrotechnikai és műszaki feladatok tőzeglápterületeink vízrendezésének helyes megoldásánál és mezőgazdasági hasznosításánál nem választhatók el egymástól. A HELYSZÍNI KÍSÉRLETI KUTATÁS FONTOSSÁGA TŐZEGLÁPTERÜLETEINK VÍZRENDEZÉSÉNEK TERVEZÉSÉNÉL Említettük, hogy tőzeglápterületeink lecsapolási, illetve öntözési tervének elkészítésénél a helyi adottságok, a talaj állapota, minősége, a terület talajvíz- és meteorológiai viszonyai nem hagyhatók figyelmen kívül. Az elvégzendő műszaki munkálatok kényes kérdései, mint a lecsapolócsatornák fenékmélysége, távolságuk helyes megválasztása, az öntözést szolgáló szivárgó árokhálózat kialakítása és nem utolsó sorban a lecsapolás, illetve az öntözés fajlagos vízmennyiségének meghatározása, csak helyszíni kísérletekkel oldhatók meg helyesen. Több tízezer hektárnyi tőzegterület vízrendezésének beruházási összege mellett a helyszíni kísérletek költsége eltörpül. A kísérleti területen előállítjuk — a talajállapot megzavarása nélkül — a lecsapolás és öntözés folyamán előálló talajvízképet, megfigyeljük a meteorológiai tényezők hatását, és mérjük a különböző talajvízszint előállításához szükséges fajlagos lecsapoló- illetve öntözővízmennyiségeket. A következőkben a lecsapolás, illetve öntözés tervezése érdekében egyik tőzegterületünkön végzett kísérleteinket és eredményeiket ismertetjük.