Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - VII. Ubell Károly: A víztartó rétegek vízadóképességének meghatározására szolgáló módszerek összehasonlítása

200 Ubell: Víztartó rétegek vízadóképessége megállapítani. A szorzat növekedését előidézheti mindkét tényezőnek együttes, vagy külön az egyiknek vagy a másiknak a növekedése. A kérdés eldöntésére értékes adatokat kaphatunk az egyensúlyképlettel is. Méréssel csak a süllyedési görbe alakját és a szivattyúzott vízmennyiséget tudjuk meghatározni. ''Három észlelökút adatainak felhasználásával két egyenletet állíthatunk fel, s ekkor nem kell feltételeznünk előzetesen az áramlási magasságot, mert a két egyenletből a két ismeretlen : a szivárgási téyezö és az áramlási magasság kiszámítható. Szivattyúzási kísérleteink szerint a kialakult süllyedési görbe olyan alakú, hogy a segítségével kiszámított m áramlási magasság jóval kisebb, mint amilyet előzetes feltételezéssel alkalmaznánk, és a számított érték nagyobb vízmennyiség szivattyúzása esetén növekszik. Példánkban a számított értékeket a következő táblázatban foglaltuk össze : Thiem képlettel Theis képlettel Sorszám Q liter/s к m km к Ю2 cm s dm dm

2/s 10s cm/s 1 0,30 1,14 9,73 0,124 0,0310 1,14 2 0,40 1,36 11,56 0,122 0,0367 1,26 3 0,50 1,42 14,43 0,125 0,0391 1,43 A szivárgási tényezőnek a nagyobb vízkivétellel együttjáró egyértelmű növekedését kapjuk mindkét módszerrel abban az esetben, ha a" teljes rétegvastagságban előálló talajvízáramlás feltételezésével számítjuk az értékét. Példánkban a vízvezető réteg vastagsága m = 2,71 m volt. Az észleléssel meghatározott süllyedési görbe alakja viszont olyan, hogy a Thiem-képletet alkalmazva jóval kisebb vastagságú rétegben előálló talajvízáramlásnak felel csak meg, és ez a vastagság a szivattyúzott vízmennyiség növekedésével együtt nő. Az egyensúlyhiány-képlet alapján megállapíthatjuk, hogy a km szorzat növekszik, de a tárolási tényező változatlan marad. Mivel a szabad hézagtérfogatnak a növekedése nem jár együtt a szivattyúzott vízmennyiség fokozásával, arra kell gondolnunk, hogy nem a szivárgási tényezőnek a növekedése következik be, hanem — mint ahogy a számítási eredmények is igazolják — a képletek alkalmazásának alapfeltételei nem helytállóak, mert a vízmennyiség fokozásával növekszik a víztartó rétegnek az a vatagsága, amely jelentősen résztvesz a vízáramlásban. Az egyensúly- és egyensúlyhiány-módszerek együttes alkalmazásával a szivatytyúzási eredményekből számítható tényezők lehetővé teszik, hogy fontos következtetéseket tudjunk levonni a kutak felé történő talajvízáramlással kapcsolatban. * * * A kísérleti szivattyúzásokat Vargay József végezte el, az adatok feldolgozásánál Türr Islvánné és Farkas Gábor voltak munkatársaim. IRODALOM 1. Wenzel, L. K. : Methods for determining permeability of water-bearing matériels. Washington, 1942. 2. Jaeger, Gh.: Technische Hydraulik. Basel, 1949. 3. Theis, С. V.: The relation between the lowering of the piezometric surface and the rate and duration of discharge of a well using ground-water storage. Transactions American Geophysical Union, 1935. — 519. old. 4. Jacob, С. E. : On the flow of water in elastic artesian aquifer. Transactions, American Geophysical Union, 1940. — 574. old.