Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
2. szám - VI. Dr. Kessler Hubert: A beszivárgási százalék és a tartósan kitermelhető vízmennyiség megállapítása karsztvidékeken
180 Kessler Hubert \ Egyes hasznosított forrásoknál végeztek ugyan hozamméréseket, de ezeket az igen értékes adatokat országos kutatószerv hiányában nem dolgozták fel a beszivárgási százalék szempontjából. A magyar szakirodalomban a szélső értékeket egyrészt Kassai Ferenc, másrészt Böckh János munkáiban találjuk. Kassai 50, Böckh 20%-os beszivárgást vesz alapul. Hasonló eltéréseket találunk a külföldi szakirodalomban is. Például Wegrausch 40, Höjer 20 százalékban állapítja meg a beszivárgást. Maillot (Essais'd'Hydraulique souterr., Paris) és Prinz (Handbuch der Hydrologie) képletet is közöl az évi csapadék és forráshozam összefüggésére. Szerintük Q = nHF, ahol Q az évi forráshozam, n a felszíntől függő tényező, H az évi csapadékösszeg és F a vízgyűjtőterület nagysága. Iskovszky ezt a képletet még kiegészíti egy a növényzettől függő szorzótényezővel. Mindkét képlet feltételezi tehát, hogy az évi forráshozamok egyszerűen arányosak az évi csapadékösszeggel. Az országos forrásnyilvántartás bevezetése óta végzett többezer mérés és a begyűjtött régebbi adatok alapján azonban bebizonyult, hogy bár a forráshozamok kétségtelenül a csapadék hatása alatt állanak, a fent feltételezett egyszerű összefüggés nem áll fenn, sőt sok esetben éppen ellentétes eredményeket kapunk. Ilyen feltűnő példa többek között a bővizű tatai Pokol-forrás és a Zámolyiforrás 1949-ben történt elapadása. E források elapadására évtizedek óta nem emlékeznek, holott például 1943-ban és 1947-ben kisebb volt e területeken az évi csapadékösszeg, mint 1949-ben. Rendkívül tanulságosak még ebből a szempontból a pécsi Tettyeforrásnál végzett mérések. Ezek szerint a Tettyeforrás hozama 1949ben, évi 534 mm csapadék mellett, 175 000 m 3 ; 1947-ben viszont évi 524 mm, tehát kevesebb csapadék mellett a forráshozam éppen tízszeres, vagyis 1 772 000 m 3 voltl (I. táblázat). Maillot és Iskovszky képletei tehát még durva közelítéssel sem fogadhatók el, h anem helyettük olyan szorosabb összefüggést kell keresni, melynek alapján a beszivárgási százalék a vízgazdálkodási tervezésben kielégítő pontossággal kiszámítható. A NÖVÉNYZET HATÁSA A BESZIVÁRGÁSI FOLYAMATRA A csapadékviszonyok és forráshozamok szorosabb összefüggésének kutatásánál elsősorban azokat a törvényszerűségeket használtuk fel, amelyek a forrásnyilvántartással kapcsolatban a legfeltűnőbben jelentkeztek. Ilyen szembetűnő törvényszerűségként mutatkozott a téli és _tavaszelői csapadék döntő szerepe a forráshozamok alakulásába n, és az, hogy előzetesen jól átáztatott talaj esetében már aránylag kis csapadék is Feltűnően megnöveli a forráshozamokat. Az év ßlejei csapadék nagyobb hatása kétségtelenül a felszín növénytakarójának, elsősorban az erdőknek, az év bizonyos szakára korlátozott nagy vízfogyasztására vezethető vissza. Ez magyarázza azt, hogy a nyári hónapok csapadéka alig érezhető pieg a forrásokj/ízhozamában. A vegetáció vízfogyasztására alább néhány jellemző adatot közlünk. Neg szerint a btikkerdő évi vízfogyasztása 800 mm-es csapadék mellett 274 mm. Ez az a mennyiség, amely az erdő saját életműködésének fenntartásához szükséges. A lombozat által visszatartott és közvetlenül elpárologtatott vízmennyiséggel együtt a forrást tápláló beszivárgástól elvont csapadék évi 492 mm. Ez a jelentékeny vízfogyasztás legnagyobbrészt az április végétől szeptember elejéig terjedő időszakra korlátozódik.
