Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám

Az Országos Vízügyi Főigazgatóság feladatai 7 5. Az ipari üzemekben a rendszeres vízmennyiségmérés bevezetésével, az ipari vízfogyasztási normák és irányértékek kidolgozásával a vízkészletek gazdaságos igénybevételét biztosítjuk. , 6. Az ipari és házi szennyvizek tisztítási mértékének megállapításával és a szennyvizek elvezetésének meghatározásával élővízfolyásaink védelmét és településeink elsőrendű érdekét szolgáljuk. 7. Érvényt szerzünk olyan rendelkezéseknek, amelyek előírják a meglévő berendezések kifogástalan működését és a minden szempontból megfelelő vízszolgáltatását. Öntözövállalatainkra is az eddiginél nagyobb feladatok várnak. Mivel ezek a vállalatok szolgáltató jellegűek és a vízdíjat az önköltség alapján számlázzák, termelésünk fejlődésének egyik legfontosabb feltétele önköltségük rendszeres csökkentése. Az üzemelés műszaki feladatai közé 1954-ben már bevontuk a rizsterületek aratás előtti tervszerű lecsapolását. Ez az árasztáshoz hasonló jelentőségű műszaki feladata öntözővállalatainknak, mert a kellő időben gyorsan végzett lecsapolással biztosítható a gépi aratás és a gyors betakarítás. Öntözővállalataink útján biztosítjuk vízgépészeti berendezéseink legnagyobb részének javítását, hiányzó alkatrészeik és több szivattyútípus tömeges gyártását. Eddig elhanyagolt, de most igen jelentős üzemelési műszaki feladatunk lett a permetező öntözés megoldása. Javaslatok, újítások vannak. Ezekből 1954-ben a prototípusokat legyártjuk és a velük szerzett üzemi tapasztalatok alapján döntünk a sorozatgyártásról. Az új kormányprogramm alapján megnövekedett feladatainkat vízügyi igazgatóságainkkal, építővállalatunkkal, öntözővállalatainkkal és kutató, tervező szerveinkkel fogjuk végrehajtani. A feladatok nagyok, éppen ezért meg kell vizsgálni, hogy szerveink munkája, viszonya az új feladatokhoz megfelel-e a követelményeknek. Igen sok a hiányosságunk. A legfőbb hiba, hogy szakembereink irodákban ülnek, adminisztrációval vannak lekötve és nem szervezik a vízépítési munkát. A másik hiba az, hogy elhanyagoljuk a műszaki középső- és felső káder-utánpótlásunkat. Idősebb, tapasztalt vízügyi szakembereink vonják be bátrabban a munkába a most végzett mérnökeinket és technikusainkat. Ne felejtsék el, hogy ők maguk is csak úgy váltak jó szakemberekké, hogy kezdő korukban megkapták a feladataikat, amelyeket önállóan kellett megoldaniok. Az irodai munkánál ügyeljen minden dolgozónk arra, hogy ne szakadjon el a napi termelési feladatoktól, napi vízügyi gyakorlatunktól. A gyakorlati igények kielégítésére jó példát mutatott a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Az 1952. évi Vízrajzi Évkönyvben első ízben láthattuk a vízhasznosítási tervezést segítő komolyabb vízhozam-statisztikát, illetve a kisvízi vízhozamgörbét. Kutatóintézetünk valamennyi témájánál a gyakorlati igények kielégítését tűzze ki célul, elsősorban azt, hogy segédeszközt adjon a tervezésekhez. Lehetőség erre bőven akad. A kisvízfolyások vízhozamának mérésével, a földalatti vízkészletek feltárásával, a Hidrológiai Atlasz köteteivel, összes kutatási témájával ezt szolgálja. Új szervünk a Vízügyi Tervező Iroda. A vízgazdálkodás minden ágában végez tervező munkát. Főfeladata tervező irodánknak is az új kormányprogramm kiszolgálása lesz. Rugalmasan idomuljon a szükségletekhez, mert súlyponti feladatokat kap és az így jelentkező új feladatokat is rugalmasan kell ellátnia.