Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája

130 A tanulmány részletesen foglalkozik : 1. a vízhozamgörbe megszerkesztésével elegendő mérési pont esetén ; 2. a vízhozamgörbe extrapolálásával, amikor nincs elegendő számú mérési adat ; 3. a vízhozamgörbe megszerkesztésével a mérési pontok szóródása esetén, a szóródás különböző okainak figyelembevételével, végül 4. a vízhozamok meghatározásának kérdésével a mérési adatok teljes hiánya esetén. A tanulmány a dr. Lászlóffy Woldemár által azonos című, mérnöki továbbképző intézeti jegyzetében adott módszertani összefoglalás alapján készült, és a magyar hidrológiai gyakorlatból vett példák sorozatán mutatja be a különböző számítási és a szerkesztési eljárásokat, végül pedig útmutatást közöl a napi vízhozamok meghatározására, illetve a vízhozam-statisztika vezetésére. d) Ubell Károly : A szabad vízfelület párolgása. (Vízgazd. Tud. Kutató Intézet sokszorosított kiadása. 1952, 31 old. 5 mell.) A párolgás fizikai alapfeltételeinek figyelembevételével elméletileg meghatározott összefüggések gyakorlati számításokra nem alkalmasak, ezért a párolgás meghatározására számos empirikus képletet állapítottak meg. A szerző az Intézet kecskeméti „Komlósi Imre" kísérleti telepén méréseket végzett a szabad vízfelület párolgásának meghatározására az általa szerkesztett 1 m

2 és 3 m

2 szabad vízfelületű párolgásmérő kádakon. A mérési eredményeket összefüggésbe hozta a fizikai alapon elméletileg levezetett és az empirikus képletekkel. A mérési eredményekkel igazolta, hogy gyakorlati szempontból a szabad vízfelület párolgását legjobban befolyásoló tényező a vízfelület felett kialakult telített határréteg és a felette elhelyezkedő levegő közötti párafeszültség különbség. A szél hatása a párolgásra attól függ, hogy a széllel együtt milyen eredetű légtömeg érkezett a vízfelület fölé, mert a levegőmozgásnak a légtömeg eredetétől függő turbulens jellegű függőleges irányú komponensei erősen befolyásolják a párolgás nagyságát. e) Ihrig Dénes: A folyami hajóútkitűzés alapelvei. (Vízügyi Közlemények 1952. évi II. füzet, 34 old.) A szerző a Dunára vonatkozó vizsgálatai alapján a hajózás forgalmának műszaki irányítására, tehát a hajóút helyszíni kitűzésére és a forgalom szabályozására vonatkozó alapelveket állapítja meg. Ennek alapján egységes kitűzési rendszer bevezetésére, egységes kitűzési jelekre, valamint kitűzési módra vonatkozó gyakorlati javaslatait foglalja össze. A dunai államokban az első, rendszeres tanulmányokon alapuló munka a hajóút kitűzésére vonatkozólag a hajózás gazdaságosabbá tétele érdekében. f) Ihrig Dénes : A tiszai árvédelem fejlesztése. (Vízügyi Közlemények 1953. évi II. füzet, 20 old.) A Tisza folyó vízjárásának, mederalakulásának és eddigi árv'zi adatainak összefoglalása alapján ismerteti az árvédelem biztonságának fokozása érdekében levonható tapasztalatokat. A Tisza valószínűségszámítással megállapítható és az inhomogén vízhozam-adatsorok miatt igen sok bizonytalanságot magában rejtő elméleti árvízszintjei helyett a tapasztalati árvízszintekből számított mértékadó árvízszint alapulvételének helyességét igazolja. A töltésszelvény alakjának és méreteinek megállapítására vonatkozó elméleti módszerek és gyakorlati tapasztalatok összeegyeztetésével javasolja a biztonságot elérni. Összeállította a tiszai árvédelem biztonságának fokozására még szükséges munkák mennyiségét. Hidraulikai kísérletezés • a) Szilágyi Gyula, a miisz. tud. kandidátusa : Mozgómedrü folyók kismintaklsérlete. (Magyar Tud. Akad. Müsz. Tudományok Osztályának Közleményei, X. kötet. 3-4. szám. 1953., 9 old.) Hordalékos vízfolyás kísérleti tanulmányozásánál a kismintát rendszerint torzítani kell, tehát a kisminta geometriai hasonlóságának elvét feladva, a kísérletezésnél lehetetlenné vált mechanikai hasonlóság helyett hidraulikai hasonlóságra