Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

2. szám - I. Ihrig Dénes: A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet és 1952-53. évi munkája

129 fakadó Garadnaforrás bekapcsolását. A szerző ismerteti a forrásoknál több éven át végzett vizsgálatokat és feltárásokat, amelyek eredményeként a forrásokat most Nagymiskolc vízellátásába bekapcsolják. Számos vízhozam-, hőmérséklet- és elektromos ellenállásmérésből megállapították a források megbízhatósági indexeit és festési kísérletekkel kutatták a források eredetét. A mésztufában lévő forrásjáratok mentén többszázméter hosszú kutatótárókat hajtottak és megtalálták a karsztos alapkőzetet, amelyben a forrásfoglaláseszközölhető lett. Végeredményben a kutatások hozzájárultak újabb napi 4000 köbméter víznek a vízellátásba való bekapcsolásához. Vízminőségi kuialás, szennyvizek a) Dr. Szabó Zoltán : Módszerek a városi (házi) szennyvíztisztító berendezések működőképességének elbírálására. (Magyar Tud. Akad. Műsz. Tudományok Osztályának Közleményei, X. köt. 3—4. szám. 1953., 5 old.) A nemzetközi szakirodalomban a legkülönbözőbb módszereket találjuk a városi és házi szennyvíztisztító berendezések működőképességének megítélésére. A különböző módszerek kémiai, biológiai és bakteriológiai vonatkozásúak. Kialakult vélemény még nincs arról, hogy a módszerek közül melyik alkalmazható a berendezés helyes, vagy helytelen működésének bizonyítására, annak ellenére, hogy ma már tisztán áll előttünk az a különbség, amely elhatárolja a nyers házi szennyvizet a tisztított állapottól. A szerző kívánatosnak tartja, hogy a hazai viszonylatban a ma még érvényes, de sok részében már elavultnak tekinthető MOSZ 48 szabványt megfelelően módosítsuk. Műszaki hidrológia, vízgazdálkodás a) Dr. Lászlóffy Woldemár : A mértékadó árvizek meghatározásának kérdése a szovjet hidrológusok legújabb közleményeinek tükrében. (Munkabizottsági beszámoló.) (Hidrológiai Közlöny, 1953. évf., 5—6. sz., 4 old.) A Lászlóffy Woldemár, Sikó Attila és Szesztay Károlyból álló munkabizottság a következő 3 kérdéssel foglalkozott : 1. a mértékadó árvíz meghatározására használatos valószínűségszámítási eljárások legújabb szovjet kritikája, 2. az árvíznyomok alapján való vízhozamszámításban használatos szovjet lefolyási képletek (Szribnij, Agroszkin) és 3. a? árvízszámítási képletek terén elért szovjet eredmények (Ogievszkij). b) Dr. Lászlóffy Woldemár : A kisvízfolyások hozamának meghatározására szolgáló módszerek. (Magyar Tud. Akad. Műsz. Tudományok Osztályának Közleményei, ,X. köt. 3-4. sz., 1953, 11 old.) A kisvízfolyások vízhozamát a hidrológiai hasonlóság alapján, a komplex hidrológiai kutatás módszereivel állapíthatjuk meg. Az évi csapadékmennyiség és a párolgási veszteség közötti ismert összefüggések alapján, amelyek közül az újabbak segédváltozóként az évi középhőmérsékletet is bevezetik, meghatározható az évi fajlagos vízhozam sokévi átlaga. A vízgyűjtőterület évi csapadékeloszlásának és izotermáinak ismeretében meghatározható tehát a vízgyűjtőterület minden egyes pontjára a fajlagos lefolyás sokévi átlaga. A fajlagos lefolyás sokévi átlagára szerkesztett térképről terüíetinéréssel jutunk el a hidrológiai hossz-szelvényhez, amely különösen akkor, ha a vízfolyás 1—2 szelvényében méréseket is végeztünk és így a tényleges viszonyokhoz hozzáidomítható, jó tájékoztató képet ad az átlagos vízhozamokról, és kiegészíthető a nagy- és kisvizek hidrológiai hossz-szelvényévej is. Az ismert vízjárású szelvények adataiból levezetett viszonyszámok segítségével határozhatók meg azután az egyes hónapok közepes és szélső vízhozamai. c) Dr. Lászlóffy Woldemár, Szesztay Károly és Szilágyi József : A felszíni vízkészletek számbavétele. (Vízügyi Közlemények, 1953. évi I. •füzet, 74 old.) A tervszerű vízgazdálkodás a rendelkezésre álló vízkészlet mindenkori ismeretét kívánja meg. Ecélból vízhozamstatisztikát kell vezetni, amelynek kulcsa a vízhozam/őrbe. 9 Vízügyi közlemények 1954. — 2. — 8-6