Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - VII. Kisebb közlemények

•106 Kisebb közlemények Elsősorban a mellékfolyók csatornázása miatt kieső hordalékmennyiségek mesterséges pótlására lehetne gondolni. De ehhez teljesen ismerni kellene a jelenlegi hordalékszállítási viszonyokat és a hordalékmozgás törvényszerűségeit. Ennek hiányában félő, hogy a mesterségesen adagolt hordalék nemkívánatos helyeken, a már most is feltöltődő szakaszokon rakódnék le. Ezért a hordalékszállítás mesterséges növelése egyelőre nem jöhet tekintetbe. A medermélyülés leküzdésének leghatásosabb módszere a folyó csatornázása vízlépcsők beépítésével, és a lépcsőknél adódó vízierő hasznosításával. Ez a megoldás a rajnai hajózás szempontjából, főleg a hajóvonatok közlekedésében, súlyos akadályt jelentene, és a nagyméretű zsilipművek miatt rendkívül költséges volna. A fejlődés mégis arra mutat, hogy a hajó vonatokat ki fogják szorítani a gyorsabban közlekedő magajáró hajók. így figyelembe véve a szénnek, mint ipari nyersanyagnak fokozódó fontosságát, továbbá az energiaszükségletek állandó növekedését is, néhány évtized, talán már 50 — 70 év múlva, a duzzasztógátakkal való lépcsőzés időszerűvé válik. Addig azonban nem lehet róla szó. A folyó éles kanyarulataiban a homorú oldal mellett mélységek keletkeznek, míg a domború oldal feltöltődésével a hajóút annyira szűkülhet, hogy a szükséges szélességet csak kotrási munkávál lehet fenntartani. Ezek a kotrások igen tekintélyes hordalékveszteséget jelentenek és tetemes költséget okoznak. A túlnagy mélységek fenékküszöbökkel való beépítésével lényegesen csökkenthető a domború oldal feltöltődése. Egyes fenékküszöbökkel azonban a nagy mélységek nem szüntethetők meg s a rajtuk előálló bukás a hajózást nagyon megnehezíti. Több fenékküszöb esetén a közbenső mezők csak igen durva és nehéz anyaggal tölthetők fel, mert a finomabb hordalék ilyen helyen nem marad meg. Ezért olyan gazdaságosabb építési módot kell keresni, mely nemcsak keresztszelvényváltozást idéz elő, hanem egyidejűleg a vízfolyás energiájából is lehetőleg sokat elvesz. Ennek érdekében a vizet áteresztőművekkel folynak kismintakísérletek. Az Alsó-Rajnán eddig végrehajtott munkálatok célja 300—340 m széles szabályozott középvízi meder előállítása volt. A sarkantyúk feje rendszerint 50 cm-rel magasabbra készült a közép vízszintnél, hogy elegendő idő álljon rendelkezésre a sarkantyú-korona burkolási és fenntartási munkáinak elvégzésére. Az állandó medermélyülés következtében a sarkantyú-koronaszintek viszonylagos magassága megnövekedett és ma már a legtöbb helyen a közepes nagyvizeket is összefogják, aminek következtében a folyó kimosó ereje megnövekedett. A medermélyülés leküzdésének egyik legfontosabb eszköze ezért a túlmagas sarkantyúk lehordása. Az átmenetekben gyakran tetemes hordaléklerakódások keletkeznek, amelyeket a hajózás érdekében kotrással kell eltávolítani. Az állandó kotrási költségek mérséklése és a liordalékanyag-elvonás csökkentése érdekében az ilyen helyeken kisvízi szabályozást kell végrehajtani. Ez legcélszerűbben a szabályozási kisvíz szintjében a szabályozási vonaltói vagy a sarkantyúk fejétől kiinduló és a meder közepe felé 1;15 — 1:20 arányban lejtő fej küszöbökkel történhet. Ezek a hajózást nem zavarják, mert az ilyen helyeken a hajóút a meder közepén van. Ahol a sarkantyúk közti terület erősen feltöltődött és a közepes nagyvizek lefolyási szelvénye összeszűkült, a folyó elragadó ereje erősen megnövedett. A sarkantyúk közti hordalék kikotrásával csökken a folyó romboló ereje, mert a sarkantyúk közében keletkező forgók nagymennyiségű energiát vonnak el. De ha a kotrás túlságosan nagy mértékű, a hatás éppen ellenkező: a sarkantyúk köze hordalékot von el a folyótól. A sarkantyúmezőben újonnan előállított színt legyen ezért lényegesen magasabb a mederfenéknél s legfeljebb 1 méterrel legyen a szabályozási kisvízszint alatt. Ott, ahol a középvízi meder túlságosan keskeny, adott esetben a magasfekvésű hullámtér teásásával kedvezőbbé tehető a nagyvizek lefolyása és ezzel csökkenthető a nagy vizek kimosása. Az ilyen leásás azonban igen költséges és a magas vízállások ritka előfordulása és rövid tartama miatt a medermélyülés megszüntetése szempontjából alig van jelentősége. Inkább a nagyvizek jobb levezetése és az árvízvédelem szempontjából fontos. A vízügyi hatóságok az építőipari célokra szükséges kotrások helyét a mederből már régóta a hullámtérbe helyezték át. Ezen felül kívánatos még, hogy a hajózás érdekében előirányzandó kotrásokat a legsürgősebb és elháríthatatlan esetekre korlátozzák. Csak a hajóútba eső és a hajóvezetést megnehezítő küszöbökön kellene kotorni, és csupán akkor, ha a mélység hiányára nem lehet a mederalakulatból nyilvánvalóan következtetni.