Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)
1. szám - VII. Kisebb közlemények
Szikes talajok használata a vízépítésben 97 A sókat vízzel, ülepítéssel mosták ki, amit néhány esetben szűréssel is kiegészítettek. A kimosás a mikro-talajcsoportok díszpergációját idézte elő, melynek foka a kimosás minőségének javulásával nőtt. A legfeltűnőbb változásokat a 2. táblázat szemlélteti.. 2. tibiázat JÏ2 ÜJ « Íz 1 < Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott Szikes Kilúgozott JÏ2 ÜJ « Íz 1 < talaj JÏ2 ÜJ « Íz 1 < telítési határa zsugorodási határa к tényezője összenyom, együtthatója súrlódási szöge <P kötöttségét jellemző adat szétesési ideje 0,4 kg/cm a nyomáson JÏ2 ÜJ « Íz 1 < % cm/év cm 2/kg súrlódási szöge <P kg/cm" szétesési ideje 0,4 kg/cm a nyomáson 1 50 83 14,5 12,9 0,24 0,10 0,069 0,065 12° 1040' 21,8 18,4 39'30" 46' 2 73 79 14,9 15,4 0,21 0,19 0,239 0,216 14» 13° 26,7 8,7 97' 7' 20" 3 85 83 —/ — 0,09 0,06 0,053 0,075 13° 12» 19,0 17,2 64' 6' 25" 4 29 83 13,7 12,5 0,91 0,28 0,056 0,077 17°20' 10°40' 15,5 25,3 42' 88' A talaj fizikai-mechanikai tulajdonságai változtak a kimosás hatására. A talaj diszperz állapotának megváltozása elsősorban a vízzel szembeni érzékenységét befolyásolja. Legjobban megfigyelhető ez a Filatov szerint számított telítési határnál. Látható, hogy a duzzadás-növekedés kevésbbé függ a szikesedés mértékétől (2,9% !), a csere-kationoktól stb., de annál inkább a talaj ásványi összetételétől. A zsugorodási határ kimosás után egy esetben emelkedett, a többiben csökkent. Az áteresztőképesség — 3 kg/cm 2 és 1,5 kg/cm 2 nyomáson végzett kísérletek szerint — a talajok telítési határaihoz hasonló arányban, de ellentétesen változik. A talaj kötöttségét — légszáraz állapotban — különleges eljárással állapították meg. A jellemző adat a kimosás után az első három mintánál esik, a negyediknél nő. Igen szélsőségesen és ellentétesen változott a talajminták szétesési ideje. Természetesen az itt nem említett jellemzők is változtak, de jóval kisebb mértékben. Ha összevetjük az egyes minták fizikai-mechanikai változásait, megállapíthatjuk, hogy nem egyértelműek. Pl. az 1 jelű minta kb. ugyanannyi sót tartalmazott, mint a 2-es, a változás mégis egészen ellentétes. Míg az 1 jelű anyag tulajdonságai általában javultak, a 2 jelűé romlottak. Igaz, utóbbinál más a kationok, a sók eloszlása, a kevertebb összetétel miatt bonyolultabb a kölcsönhatás, amelyet a különböző talajok és a bennük diszpergáltan jelenlévő különféle sók fejtenek ki egymásra. A 4. minta esetében a fizikai jellemzők változása - a legkisebb sótartalom ellenére — szembetűnően a legnagyobb, a talaj ásványi összetételének különösen erős hatása miatt. E minta kötöttsége is emiatt változott. Az ásványi összetétel vizsgálatánál másodlagos kovaföld jelenlétét észlelték — mint mindig, itt is nagymennyiségű szénsavval együtt. A kimosásnál nagyobb pH értékű oldatban aktivizálódott a kovasav. A kovasav hatására az oldott kalciumhidrokarbonát átmehetett oldhatatlan kalciumszilikát alakjába, amely az eredetinél erősebb kötőanyag lévén, megnövelte a kötöttséget. A többi minta szénsavtartalma lényegesen kisebb, pH értékük is alacsonyabb. Ezeknél megfelelő előfeltételek hiján, szilikátképződés helyett az eredeti cementáló só egyrésze is kioldódott, ezért csökkent a kötöttségük. Az összevetésből megállapítható, hogy a kimosás hatására bekövetkező változások nagysága és iránya a kezdeti diszperzitástól, a szikesedés fokától, az adszorbeált kationoktól, a szűrővíz kémiai összetételétől — de főképpen a talaj ásványi összetételétől függ. A sótartalom megengedhető mértékének megállapítására a szerző további laboratóriumi és helyszíni kísérleteket javasol. Széli Sándor 7
