Vízügyi Közlemények, 1954 (36. évfolyam)

1. szám - V. de Chatel Rudolf: Az 1953. jan 31-febr. 1-i árvízcsapás Németföldön

88 de Châtel Rudolf állítása volt, ami már magában véve is az ország igen nagy anyagi megterhelését jelentette. A kormány a Thijsse professzor elnökletével alakított ú. n. Delta-bizottság véleményére támaszkodva fog a továbbiakban mértékadó vízszintek tekintetében dönteni. 2. ábra. Az árvíz pusztítása. Egyidejűleg tanulmányoznak egy nagyszabású tervet, amely szerint egyegy hatalmas összefüggő gáttal védenék meg egyrészt Zeeland szigeteit, másrészt a Fríz-szigetekkel határolt parti tengert és a mögötte fekvő területeket (a már részben szárazzá tett Zuiderzee-vel) (1. ábra). Ennek a tervnek'megvalósítása valóban óriási feladat, épp. az első részét illetően, mely pedig a most bekövetkezett szerencsétlenség megvilágításában a legsürgősebb. A Rotterdamot és Antwerpent a tengerrel összekötő Uj Maason és a Nyugati Scheldén kívül a deltavidék valamennyi torkolati ágát el kellene zárni mintegy 20 km hosszban és a gátakat helyenként 40 m mély vízben kellene 3—4 m-ig terjedő árapálykülönbség mellett megépíteni. Ez a munka messze meghaladja a Zuiderzee 20 év előtti elzárásánál végzett munkákat, és kérdéses, hogy az azóta elszegényedett Németalföld tudja-e vállalni a költségeit. Bár a javasolt megoldással a jelenleg 1100 km-es tengeri védővonal nagyon megrövidülne, mert a folyótorkolati és szigeti partokon húzódó gátak feleslegessé válnának, feltehétő, hogy a nagy tengeri gát hosszú előtanulmányi ideje közben a kormányzat a meglévő gátak felülvizsgálatához és magasbbításához fog folyamodni.