Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

80 Bélteky Lajos „szűkített lyukba való beültetésével". Ennek legfontosabb feltétele, hogy a csőrakatok saruját lehetőleg vízátnemeresztó rétegbe szorítsák be. A felső, szennyeződésnek kitett talajvizet feltétlenül ki kell zárni az első csőrakattal. Ez azonban nem elég. A termelésbe bekapcsolandó vízadó réteg felett, lehetőleg annak vízzáró fedőrétegében, kell tökéletes zárást biztosítani a szűrőrakat felett bentmaradó utolsó csőrakat sarujával. Ez ugyanis megakadályozza, hogy a beszűrőzött vízadó réteg vize a cső mögött felfelé, a felsőbb vízvezető rétegek vize pedig lefelé a szűrővel bekapcsolt rétegig mozoghasson. A fenti két előírás teljesítésével a legfontosabb előfeltételeket már biztosítani lehet, de ezzel még nem akadályozzuk meg az első rakat saruja és a vízadó réteg fedőjébe ültetett csőrakat saruja közötti porózus rétegek összekapcsolását, az esetleg különböző nyomású, potenciálú, rétegek „rövidrezárását". Ha az említett szakaszon több vízvezető réteg van és egymástól való elkülönítésük külön-külön csőrakattal műszakilag nem oldható meg, vagy nem gazdaságos, ezeket a rétegeket a csősaru megemelésével a csőrakat mögé kellő magasságig felnyomott cementpéppel vagy sűrű iszap besajtolásával kell egymástól elzárni. Az előbb ismertetett csövezési mód (l. ábra) alkalmazása a feltétele annak, hogy megfelelő szűrő beépítése esetén a kivett vízhozam elérje vagy minél jobban megközelítse azt a vízhozamot, mely abból a rétegből a réteg jellemzőinek alapján kitermelhető. Mivel e két vízhozam viszonya a kútépítés hatásfokát jelenti, azt mondhatjuk, hogy a helyes csövezési mód biztosítja a kútépítés kedvező hatásfokát. Lássuk most, hogyan történt a legutóbbi évekig a hazai kútfúrások 90-95%ánál a kútcsövezés, és nemzetgazdasági szempontból milyen óriási és beláthatatlan következményei voltak. Szűrő nélküli kutak A hazai kútfúró kisipar eleinte nem használt semmiféle szűrőt, hanem ú. n. „belógós" kutakat készített olymódon, hogy a béléscsővel megállott a vízadó réteg tetején és szivattyúzással vagy kompresszorozással homokot szedett ki, aminek következtében a béléscső saruja alatt üreg képződött. A vízbeáramlás a béléscső teljes keresztmetszetén, „talp"-ról történt. Bár így a beömlési felület nem volt nagy, mégis sok vizet kaptak, mivel szűrőellenállással nem kellett számolni. Az ilyen kút azonban igen hamar tönkrement. A kút nyitásakor és lezárásakor fellépő vízlökések homokossá tették a vizet. A szűrő nélküli ártézi kutat éppen ezért 1. ábra. A rétegzárások szempontjából helyes furatbélelés Fig. 1. Cuvelage correct du point de vue de l'occlusion des couches