Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

Jacobi R. módszere 67 e = erdőborítási hányad (fátlan területen e — 0, teljesen beerdősített vízgyűjtő esetén e = 1). A térképről könnyen lemérhető. (Hazai tapasztalatok szerint minimálisan e = 0,1-del célszerű számolni). h, m = a vízgyűjtőterület átlagos évi csapadéka. Csapadékeloszlási térkép alapján megállapítható. t, C° = a vízgyűjtőterület átlagos évi középhőmérséklete. Észlelési adatok hiányában, 800 m-nél magasabb fekvésű területre Jacobi szerint ? = 5,7 + 0,008 (800 - m) A felsorolt adatokkal a középvízhozam : [C°] Fh Q

k = 0,006 (vFh + 3o) Fh У

7^'

0

3 • —ftg a ^ 0,9 ^ [m»/sec ] (4,1) Bevezetve а következő jelölést: a legnagyobb vízhozam : A = _bQ

k_ 1 e + 0,4 У F - 0,7 12 (jP

2/

3 - 0,01 F - 3,5 fF j ftgít Ç

o = M Л + (e + 0,2)

2 illetőleg, ha a vízgyűjtőterület kiterjedése F = 1 — 28 km

2: Qo = 1,4 A 1,77 + £ (4,2) (4,2a) Л г évi minimum átlaga a В _ e + 0,3 /F+ 358 helyettesítéssel t + 3 Q

k 200 Ö3.5 = 5 в e + 0,3 t + 3 + 0,0018 f F A vízhozam abszolút minimuma Qstbs. min. — (?305 ' ~7 i о" I ; 1 ^ 0 í + 3 \F (4,3) (4,4) Végül a Juhász József javasolta módosítások értelmében a középvízhozam átlagos tartóssága X

k = 176 - —

6

35(f + 3

) ^ 16 nap (4,5) 2fF(e + 0,6) továbbá az átlag 5 ill. 355 napon át meghaladott vízhozam: ÖB = 2 A (4,6) és Ö35* = 2B (4,7) í*