Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

A nem-permanens vízmozgás esete 55 vízállásnak tehát 82,85 m (V. О.) felel meg. A szarvasi mérce nullapontjának absz. magassága 77,94 m (V. О.) a fenti szint tehát Szarvason 82,85 — 77,94 = 4,91 m-es vízállást jelent. Egyidejű csongrádi 600 cm és szarvasi 491 cm vízállásnál tehát e = 0, és Q = 0, mert a víz nem folyik. Ha e = 5 cm, a 600 cm-es csongrádi vízállásnak Szarvason (491 + 5) = 496 cm-es vízállás és Q = 102 m

3/sec vízhozam, ha e = 20 cm, a 600 cm-es csongrádi vízállásnak Szarvason (491 + 20) = 511 cm-es vízállás és Q = 174 m

3/sec vízhozam felel meg és i. t. Vagyis, ha rendre megkeressük a szarvasi 491 cm-es vízszint felett 5, 10, 20, . . ., 80 cm magasan húzott vízszinteseknek a megfelelő eséshez tartozó vízhozamgörbékkel való metszéspontját, a pontok összekötővonala a csongrádi 600 cm-es vízálláshoz tartozó vízhozamgörbe. c) A nem-permanens vízmozgás esete Tapasztalati tény, hogy hirtelen áradás vagy apadás esetén ugyanazon vízállásnál is lényegesen eltérő lehet a vízszínesés, tehát a mérési pontok többé-kevésbbé szóródnak. Az áradásnál mért pontok jobbra, az apadásnál mértek balra esnek a tetőző vízállásoknak megfelelő vízhomzagörbétől, az egyazon árhullám levonulása során végzett mérések pontjaiból pedig a jellegzetes árvízi hurkok rajzolódnak ki (42. és 46. ábra). Ha a víz játéka közben a mederszelvény nem változik, — vagyis az F = cp(H) görbe változatlan, — a vízhozamadatok szóródása csakis az esésben mutatkozó eltérésekből ered, ami világosan következik a Chézy-képletből. Ilyenkor megszerkeszthetjük az átlagos esésnek megfelelő vízhozamgörbét, és segédábrákat is készíthetünk, amelyeknek segítségével a mindenkori áradásnak vagy apadásnak megfelelő vízhozamot megkaphatjuk. Ha egyenletesnek tekintjük a vízmozgást, felírható az esésváltozásnak megfelelő •L (3,17) j 9. Öl <?2 összefüggés, ahol + (ЗД8) AHjAt a vízszínváltozást jelenti (mm/óra). Áradó víznél pozitív, apadásnál negatív, és így növeli ill. csökkenti a változatlan viszonyoknak megfelelő (tetőző vagy völgy elő víznél kialakuló) esést. U az árhullám levonulási sebességét jelenti és meghatározási módja szerint többféle eljárás szolgál a pillanatnyi vízhozamok megállapítására [20]. 1. Jones В. E. (1915) a felszíni sebességet helyettesítette az (3,18) alapképletbe , amelyet a középsebességből 0,85 — 0,90-nel való osztással kapunk. Szerinte tehát Q, Q J' (3,19) 0,85 AH ' ^ UT ahol Q

t a változatlan (tetőző vagy völgyelő) vízállásnak megfelelő hozam és J

t a neki megfelelő esés, v a szelvényben uralkodó középsebesség, AHjAt pedig az időegységre eső vízszínváltozás. Ha a Q mért vízhozamok helyett a (3,19) képlettel kiszámított Q

t vízhozamot rendeljük a mérési vízálláshoz, az eredetileg szóródó pontok a tetőző vízhozamoknak megfelelő Q

t = j(H) görbét határozzák meg (42.