Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
Duzzasztott szakaszok vízhozamgörbéje 53 túk fel. (Megjegyezzük, hogy a görbe háromszori simítás eredménye; a közbenső próbálkozások adatainak közlésétől eltekintettünk.) A Q 0 = [/(#, e)] e=f 0 görbe ismeretében a (3,12) összefüggés alapján egyszerű számítással minden más e = e,- esésre is meghatározhatjuk a megfelelő görbét. (Lásd a 41. ábra szaggatott vonallal jelölt görbéit.) A görbesereg egyes görbéi az esés fokozatosan csökkenő értékének megfelelően balfelé elfordulnak, míg végül e = 0-nál Q minden vízállásnál zérus. Az ismertetett eljárásnak az a nagy előnye, hogy az első görbe megszerkesztéséhez (de közvetve a többiekhez is) valamennyi mérési pontot felhasználjuk, még ha eredetileg távol is esnek tőle. (Az előbbi eljárásoknál a pontok közé interpolálással iktattuk be a görbéket, ami lényegesen bizonytalanabb, különösen, ha kevés az adatunk.) Kérdés, hogy hogyan állapíthatjuk meg az e 0 esést? Ha a szóbanforgó folyószakasz szabályos, és a két mérce közötti vízszin egyenletesnek tekinthető, e 0 értékül a (Hf — II a) esések középértékét vehetjük. Minden más esetben, különösen mikor a duzzasztás nélküli természetes J 0 esés lényegesen változik a vízállással, a mérési pontokat jobbról burkoló görbéből indulunk ki. A görbén rajtafekvő mérési pontok összetartozó (H, e 0) értékeket határoznak meg és ezek alapján megszerkeszthetjük az e g = j(H) görbét (40. ábra). Ebben az esetben tehát minden vízálláshoz más e 0 duzzasztásnélküli esés tartozik, ami azonban a szerkesztés fent vázolt menetén nem változtat semmit. Duzzasztott vizű folyószakasz vízszállítási viszonyait szemlélteti a 41. ábra. Az esésviszonyokat két szomszédos vízmércén mért egyidejű vízállások különbségével jellemezzük: e = (H f — II a). Duzzasztómű esetén valamely feljebbfekvő vízmércén leolvasott felső vízállás (H f) és a közvetlenül a gátnál mért duzzasztott vízszint (H a) közötti magasságkülönbség adja meg az esést. Mivel a Q = f(H f, e) görbeseregen való leolvasáshoz minden esetben külön ki kellene számítani az e = (H f — II a) esést, a gyakorlati használat céljaira átalakítjuk a függvényábrát. Az átalakítás elve az, hogy különböző H f magasságban felvett vízszinteseknek a Q e = [/(H f, e)] e=e i görbékkel való metszéspontjához beírjuk az alsó mérce megfelelő H a = (H f — e,) vízállását, majd az azonos H a értékeket görbékkel kötjük össze. Ilymódon jutunk a 41. ábrán látható Q = f(H f, 11 a) 40. ábra. Az e 0 = f(H) görbe meghatározása. (A pontok mellé írt számok két szomszédos mércén észlelt vízállások abszolút magasságának a különbségét jelentik) Fig. 40. Variation de la chute e 0 correspondant à la situation sans remous, en fonction du niveau de l'eau. Les chiffres à côté des points marquent les chutes momentanées entre les deux échelles voisines. (Pour faire voir la perturbation due à à l'écoulement nonuniforme, les données relatives aux eaux en crue sont marquées d'un cercle plein et chiffre à droite )
