Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - XI. Kisebb közlemények

472 Kisebb közlemények A Volga és a Don közötti hajóforgalmat a V. I. Lenin-csatorna 13 hajózsilippel biztosítja.

1 Az öntöző főcsatorna vízfője a cimljánszki tározóból a, Don-csatornába történő vízkivételt biztosítja. A maximális vízkivétel 250 m

3/s, mely 600 ezer hektár öntözését és 1 millió hektár rosztov-környéki terület vízellátását, végül a mancsiszkai víziút táplálását teszi lehetővé. A vízkivételi mű beeresztőnyílása 7 db. egyenként 28 m

2 keresztmetszetű vasbetongyűrűből áll, táblás zárószerkezetekkel, a felső és al-só végeken betétgerendás elzárással, melyeknek mozgatását a felsővégen híddaru, az alsó végen portáldaru végzi. A hajókikötő egybeépült a tutajkikötővel. A kikötőt vasszádfalakkal mólórendszerben építették. A móló tetején szolgálati épületek, emelődaruk, vasúti és közúti hidak vannak. A tutajkikötő rézsűi kővel vannak borítva, mólói vasbetonból készültek, melyeken konzolos híddaruk és portáldaruk közlekednek. A cimljánszki építkezés munkálatainak rövid határidő alatti elvégzését a nagyarányú gépesítés és új, nagyteljesítményű gépek alkalmazása tette lehetővé. Igen jelentős munkamennyiségről volt szó : 76,4 millió m

3 földmunka, 1,9 millió m

3 beton, 1,6 millió m

3 dréncső, 744 ezer m

2 kőburkolat, 13,9 ezer tonna vasszádpalló és 23,7 ezer tonna egyéb vas- és acélszerkezet. A munkálatokkal kapcsolatban mintegy 120 km hosszú vasúthálózatot, a duzzasztóművön és az erőtelepen át új országúthálózatot létesítettek. A földmunkákon 28 nagyteljesítményű elektromos szívókotró, 60 exkavátor, több mint 1400 teherautó, 250 földnyeső, 200 tológép és traktor dolgozott. A betonkeverést 5 automatizált betongyár látta el napi 9000 m

3 max. teljesítménnyel. A beton szállítására rázóvályukat, szállítószalagokat és 0,8 — 3 m

3-es puttonyokat, bedolgozására nagyfrekvenciájú vibrátorokat használtak. A betonszerkezetek vasbetétjeit napi 400 tonna teljesítőképességű előregyártó üzemben hegesztéssel szerelték össze. A vasbetétek hajlítását gépekkel, szállítását sarukkal végezték. A különböző daruszerkezetek száma meghaladta a 100-at. A lehetőségig villamosított építkezés energiafogyasztása a munka teljes ideje alatt 300 millió kWó volt, melynek zömét a rosztovi energiahálózatból vették 150 km hosszú 110 kV-os vezetéken. Az erőmű és a duzzasztógát építésének biztosítása céljából a munkateret, melynek fenékszintje 22 m-re volt a Don vízszintje alatt, 3 km hosszú, 2,5 millió m

s térfogatú védőgáttal vették körül. A védőgát vízfelőli oldalát rőzsepokróccal és kőszórással erősítették meg. A munkagödröt talajvízszintsüllyesztéssel víztelenítették. Összesen 324 darab 45 cm átmérőjű, 40 m mély kút készült, közülük 124 kutat vízöblítéssel fúrtak. A kutak szűrőrétegét különálló tömbökben előregyártva, vízben gyorsan oldódó kötőanyaggal készítették. Az elhelyezett tömbök a talajvíz hatására szétestek és igen jó szűrőréteget képeztek. Az alapgödör körül 120, körvezetékkel összekötött függőleges tengelyű mélyszivaltyú volt elhelyezve 2,5 m

3/s együttes teljesítménnyel. Az építkezés ideje alatt a talajvízkutakból 205 millió m

3 vizet szivattyúztak ki. A duzzasztómű és a vízerőtelep munkahelyén 4 km hosszú körvasút épült, melyből 700 folyóméter az alapgödörben 25 m magas vasállványokon futott keresztül. Az állványzaton lévő 4 vasúti sínpáron 3 rn'-es tartályokban és különleges szerkezetű 3 in

s-es bunkerekben szállították a betont, melyeket diesel-mozdonyokkal vontattak. A cimljánszki építkezés vasbetonmunkáinak teljes gépesítése hatalmas ütemet tett lehetővé. 12 hónap alatt, 1951. május l-től 1952 május l-ig, másfél millió m

3 betont építettek be. A maximális betonbedolgozás 1 hónap alatt 150 ezer m

s volt, míg a napi maximum 8975 m'. Kozák Miklós aspiráns FELSZÍNALATTI VÍZTÁROZÓK

2 ETO. 551.49 Felszínalatti víztározók létesítése elsősorban olyan helyen jöhet szóba, ahol az éghajlati és hidrogeológiai viszonyok a felszíni tározás számára nem megfelelőek (erősen vízáteresztő felszín, nagy párolgási veszteség). Felszínalatti víztározás céljára alulról és oldairól vízzáró kőzetekkel határolt laza, üledékes víztartó rétegek alkalmasak. A víztározó töltése és ürítése, továbbá a kitermelhető víz minősége szorosan összefügg a víztartóréteg áteresztőképességével. / 1 Lásd Vízügyi Közlemények, 1952/11. szám. 2 Anufriev, V. E. : Podzemnije gruntovie vodohraníliscsa. Gidrotehnika i melioracija, Moszkva, 1952. évi 2. szám. 30—39. old., 9 ábrával.