Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

26 Felszíni vízkészletek számbavétele tározott méretű, százalék osztású hálózatban rakjuk fel, vagyis ordinátaként a ^ jj fr— Л-Ю0 értéket (= a vízjáték hányadában kifejezett vízállást), és absz"max -"o cisszaként 100 0,/Qmax-ot. Ha az így kapott dimenzió nélküli ábrára ráhelyezünk egy azonos méretű, átlátszó papíroson készült rajzot (19. ábra), amelyen különböző fokú parabolák vannak feltüntetve, rögtön megállapítható, hogy a mérési pontoknak megfelelő parabolát milyen n kitevő jellemzi. ЮО > 100Qi/Q

m

m > 100 S;j S

mo

x 19. ábra. Különböző fokú parabolák a vízhozamgörbe egyenletének néhány pont alapján történő megállapításához. Blumberg és Timann módszere. (A berajzolt 1—5 jelű pontok a Duna nagymarosi szelvényére vonatkoznak) Fig. 19. Série de paraboles de degrés divers pour déterminer rapidement la courbe des débits sur la base de quelques points de jaugeage. Si le profil est connu l'exposant peut être déterminé dans l'absence de résultats de jaugeages, sur la base des largeurs du plan d'eau (Méthode de Blumberg et Timann

) Ha Qmax értékét nem ismerjük, és becsülni sem tudjuk, de ismeretes a legnagyobb á,rvíz lefolyási szelvénye, felrakhatjuk a szelvényfelvételekből számítható 100 SjS~

lix viszonylagos víztükörszélességeket is, amelyek ugyancsak parabolán feküsznek és a z kitevőt határozzák meg. Ebből a (2,6) képlet alapján x = 0,5 helyettesítéssel л = (z + 1,5), tehát vízhozammérési adatok nélkül is következtethetünk a vízhozamgörbe alakjára.