Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele

24 Felszíni vízkészletek számbavétele séghez tartozó víztükörszélesség és a megfelelő szelvényterület: L.Z + 1 ah

M ah* dh = A középmélységet a terület és víztükörszélesség hányadosaként számítva: ; F h* = 5= z ,г+

1 ah m 1_ ahM 1 ahM z + 1 (2,3) A középsebesség általánosságban (a hidraulikus sugarat a középmélységgel helyettesítve): и = khl jy (2,4) és a vízhozam * 2 + 1 A 17. ábrán megadjuk az 17. ábra. A vízhozamgörbe egyenletének n kitevője néhány szabályos szealakralvény Fig. 17. L'exposant n de Uéquation de la courbe des débits pour quelques profils de formes régulières лм jy = A h™

+l+

x = Л (Я - Я

0)" (2,5) Л = 2 + 1 (2,6) hatványkitevő értékét néhány jellegzetes szelvényalakra, figyelembevéve, hogy X = 0,5 (Chézy) 4- 0,7 (Forchheimer). A szelvényalak ismeretében tehát becsléssel megállapíthatjuk az n kitevő értékét. Az elmondottakból következik, hogy egységes jellegű meder esetén a keresztszelvény ismeretében elvileg egyetlen mérési pont is elegendő a vízhozamgörbe egyenletének közelítő meghatározásához [7]. Ha ugyanis a keresztszelvény felvételi adatai alapján kiszámítjuk, és kettős logaritmushálózatban felrakjuk a különböző vízállásoknak megfelelő szelvényterületeket, majd a vízállásokat úgy javítjuk meg, hogy ezek a pontok egyenesben sorakozzanak (vagyis kísérletileg megállapítjuk H

0 értékét), a kapott egyenes és a függőleges tengely által bezárt szög tangense megadja a F = <p(H) = B(H - Я

0)

г+! (2,7) függvény kitevőjét (18. ábra). Ezt 0,5 -f- 0,7-tel (ha a Strickler—

Manning képletet fogadjuk el, x = 2/3 = 0,67-tel) növelve, megkapjuk a vízhozamgörbe egyenletében szereplő n ^ z + í + x = tga (2,8) értéket. Ezek után egyetlen vízhozammérés adata elegendő a vízhozamgörbe megszerkesztéséhez. Ugyanis logaritmushálózatban az ismert mérési ponton át fektetett л iránytangensű egyenes a keresett Q == f(H) összefüggést adja, — természetesen csak