Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - VI. Márkus Gyula: Sík födém- és fenéklemezű köralakú tárolómedencék számítása a nyomatékosztás módszerével

Köralakú tárolómedencék számítása 32 9* okozta alakváltozástól eltekintenek, ugyanis ezeknek a hatása alig befolyásolja az erőjátékot. Hasonlóképpen nem szokták figyelembevenni a keretszerkezet rúdjainak hosszirányú alakváltozását. Ezen a téren csupán a hőmérsékleti hatások figyelembevétele kivétel. Más azonban a helyzet a tárolómedencék keretszerkezeténél, ahol a fenék-, illetve födémlemez meghosszabbodása vagy megrövidülése befolyásolja a hengerfal erőjátékát. A csomópontok függőleges irányban azért mozdulnak el, mivel a födémterhelést az oszlopok és hengeralakú oldalfalak koncentrált alakban adják át a fenéklemeznek, ezalatt pedig megoszló terhelés keletkezik. Mivel ez a terhelés nem egyenletesen oszlik meg, a fenéklemeznek a talajba való benyomódása nem mindenütt egyenlő nagyságú. Az egyik csomópont jobban besüllyed és alatta az altalaj jobban összenyomódik, mint a másik alatt, tehát a csomópontok egymáshoz képest relatíve elmozdulnak. Ez az elmozdulás végeredményben a rugalmas aláágyazásnak és az egyenlőtlenül jelentkező terhelésnek a következménye. A tanulmányban nem foglalkozunk a csomópontoknak sem vízszintes, sem függőleges irányú elmozdulásával, tehát a csomópontokat mind vízszintes, mind függőleges értelemben megtámasztottaknak képzeljük, csak elfordulásukat engedjük meg. A vízszintes irányú megtámasztással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy a hengeralakú oldalfalban víznyomás esetén a födém- és fenéklemezhez csatlakozó részek közelében a ténylegesnél kisebb gyűrűerövel és nagyobb nyomatékkal számolunk. A gyűrűirányú vasak kiosztásánál erre minden esetben gondolnunk kell. Nagy medencéknél általában az a helyzet, hogy ezeken a helyeken több a gyürüirányú elosztóvasalás, mint amennyit a pontos számítás a gyürűerők felvételére megkíván, ami a megtámasztás feltételezéséből eredő számítási pontatlanságot ellensúlyozza. A keretszerkezet vízszintes irányban megtámasztott voltának feltételezése mellett szól az a tény, hogy a víztároló medencék általában földbe vannak ágyazva és a földnyomás a víznyomással szemben dolgozik. Igen gyakran a földnyomás nagyságrendileg is megegyezik a víznyomással. A fenéklemez és altalaj között fellépő súrlódó erő ugyancsak föltétlenül csökkenti a lemez sugárirányú megnyúlását. A csomópontoknak függőleges irányban képzelt megtámasztása következtében egykamrás medence (pl. 24. ábra) közbenső csomópontjainál a födémben a valóságosnál kisebb, a fenéklemezben általában nagyobb, a szélső csomópontoknál (a hengerfal fölött) pedig a födémben nagyobb, a fenéklemezben kisebb negatív nyomatékkal számolunk. Szerkezeti szempontból vizsgálva a sík födémmel és fenéklemezzel határolt köralaprajzú medencéket, víztorony tartályokat, két fő alkotóelemet különböztetünk meg : 1. a kör- (körgyűrű) alakú lemez, 2. a hengeralakú oldalfal. Körlemezeknek nyomatékosztással való számításával egy előző tanulmányunkban* már foglalkoztunk. A bemutatott példákban az ott ismertetett eljárással határozzuk meg a körlemezek igénybevételeit. Ebben a tanulmányban részletesen fogunk foglalkozni az állandó falvastagságú, körszimmetrikusan terhelt, forgásfelületű héj elméletével, a hengeralakú oldalfallal és ennek különböző terhelési eseteivel. Felállítjuk azokat a hengerfalra vonatkozó képleteket, amelyeknek segítségével — a kör- (gyürű)-lemezekhez hasonlóan — a hengerfalat is bekapcsoljuk a lemezekből álló zárt keretrendszerbe. Végezetül néhány példán bemutatjuk az eljárás alkal* Vízügyi Közlemények, 195.2/1. szám.