Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - V. Károlyi Zoltán: A folyami hordalék mennyiségi csökkenése kopás következtében

A jolyami hordalék csökkeriése 307 találtuk, hogy az az 1850-1794. fkm-ek között s = 56 km-en 100%-ról 27%-ra csökken. Ebből G = G

0e~

ac

s (19) 27 = lOOe-" 0,0

35

6 amiből a = 0,78. Ha ezt az értéket elfogadjuk a kopásra, a fentebbi с = 0,0185, G

0 = 100, a = 0,78 értékeket helyettesítve a (19) képletbe, G == 44,57. Ez azt jelenti, hogy a kopás következtében l m

3-nyi hordalékanyag az 1850. fkm-töl az 1794. fkm-ig 0,446 m

3-re csökken. A kapott eredmény természetesen csak hozzávetőleges. Ahhoz, hogy pontosabb eredményt kapjunk, sokkal több, és hosszabb szakaszra kiterjedő részletes vizsgálatra volna szükség. Mindazonáltal úgy vélem, elégséges ahhoz, hogy jobb betekintést nyújtson a Felsőduna hordalékviszonyaiba. A hordalékvizsgálat eredményeképpen azt kaptuk, hogy 1 m

3 anyag mennyisége ugyanezen a szakaszon 0,272 m

3-re csökken. Ezt az értéket a fenti 0,446 m

3-ből kivonva, 0,174 m

3 az a hordalékmennyiség, amely az eséstörésnél kiválasztódik. Ez nem egyéb, mint az 1850. fkm-nél levonuló és az eséstörés fölött le nem rakódó mennyiség 17,4%-a. Ha a Dunaremeténél, Dunaalmásnál és egyéb pontokon végzett hordalékmérések eredményeit egybevetjük a kopási és kiválasztódási adatokkal, az évi átlagos görgetett hordaléktömeget az 1794. fkm-nél 47 000 m

3-re, az 1810. fkm-nél 55 000 m

3-re becsülhetjük. Az eséstörésnél a kiválasztódás következtében lerakódó mennyiség 30 500 m

3-re tehető évenként, ami évi 7 — 10 mm-es emelkedésnek felel meg. Ez a megfigyelések szerint valószínű is. Tehát ha feltesszük, hogy az 1810. fkm-nél a kiválasztódás koncentráltan történik, à felülről érkező évi 85 000 m

3 hordalékból 30 500 m

3 kiválasztódik és 55 000 m

3 továbbhalad. A valóságban a kiválasztódás természetesen 10—15 km hosszon megy végbe. Az 1810—1820. fkm-ek között lerakódó többszázezer m

3-es évi hordaléktömeg természetesen ezen kívül veendő tekintetbe. A végzett vizsgálatok két fontos kérdésre derítettek fényt : 1. Minthogy az esés csökkenése, kiválasztódást, a hidraulikus sugár csökkenése (szétterülés) pedig inkább kiválasztódás nélküli hordaléklerakódást idéz elő, az eséscsökkenés által kiváltott lerakódás nehezen szüntethető meg szabályozási műveletekkel, vagyis a hidraulikus sugár megnövelésével. Ahhoz az esés növelésére is szükség volna. Viszont valószínűnek látszik, hogy a nagyobb esésű szakaszon a hordalék lerakódása szabályozási művekkel megszüntethető. 2. Ha valamely módszerrel meggátoljuk egy bizonyos hordaléktömeg lerakódását és azt tovább küldjük, a fentiek alapján ki tudjuk számítani, hogy kopás következtében mennyire fog csökkenni, mennyi fog belőle az eséstörésnél kiválasztódni és mennyi fogja az alsó szakaszt terhelni. IX. BEFEJEZÉS A görgetett hordalék mennyiségi csökkenésére vonatkozó vizsgálatok eredményei közvetlenül csak a Felsődunára vonatkoztathatók, de értelemszerűen érvényesek más folyókra is. Eddig hazánkban, de tudomásom szerint külföldön sem volt olyan módszer, amely valamely támpontot nyújtott volna a hordalék mennyiségi csökkenésének vizsgálatára. Az eddigi külföldi vizsgálatok csupán egyes szemek kopására szorítkoztak. A tanulmány célja tehát nem annyira a számszerű eredmények lerögzítése — abban lehetnek pontatlanságok és hibák — hanem inkább az újszerű vizsgálati módszer ismertetése, amely továbbfejlesztve sok eddig felderítetlen kérdésre adhat majd feleletet.