Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
22 Felszíni vízkészletek számbavétele vagyis a vízszintes tengelyen kapott metszek, és а (Я 0, Q 0) ill. (H l t QJ pont adataiból a = ^.x^logöo (1,20) "1 nem egyéb, mint az egyenes iránytangense. Előfordul, hogy a vízhozamgörbe egyik szakaszát tiszta exponenciális függvénnyel, másik szakaszát logaritmikus görbével tudjuk legjobban jellemezni. Ismételten hangsúlyozzuk, hogy a vízhozamgörbe meghatározásához mindig fel kell rakni a keresztszelvényt (esetleg a hosszszelvényt is), mert csak esés, érdesség, és szelvényalak tekintetében egységes jellegű mederrészre eső mérési pontok foglalhatók össze egy egyenletbe. 2. A VÍZHOZAMGÖRBE EXTRAPOLÁLÁSA A nagy árvizek ritkán fordulnak eló, és különösen kisebb vízfolyásokon, hirtelen támadnak, meg rövid ideig is tartanak, végül egy-egy vízvidék valamennyi vízfolyásán kb. egyidőben jelentkeznek. A felsorolt okok folytán a rendkívüli árvizek tetőző vízhozamát ritkán sikerül megmérni. Ezért a vízhozamgörbe felső szakaszának megszerkesztésénél többnyire extrapolálásra vagyunk utalva. Hasonló a helyzet a görbe legalsó, a közepes kisvízszint alá eső, szakaszával. Az extrapolálás történhetik a) geometriai alapon, — a vízhozamgörbe jellegét követve, b) hidraulikai alapon, c) hidrológiai alapon, és d) a felsorolt meggondolások együttes alkalmazásával. Az első két eljárás, — és szükségképen a negyedik is, — csak akkor alkalmazható, ha ismerjük a keresztszelvényt a legnagyobb vízállás szintjéig. Sőt: lehetőleg a lefolyást befolyásoló valamennyi helyi tényezőt is ismernünk kell: — az érdességi viszonyokat, a hullámtéri lefolyás irányát és az esetleges visszaduzzasztó-hatást, — mert a lefolyás sohasem síkbeli, hanem térbeli jelenség. Ebből a hidrometriai gyakorlat számára azt a tanulságot kell leszűrnünk, hogy a méréseket mindig pontosan ugyanabban a (célszerűen szelvénykövekkel megjelölt) szelvényben kell végezni és vízméréskor a szelvényeknek nemcsak a vízszin alatti, hanem a száraz részét is fel Icell venni. Ezen kívül helyszíni bejárás alapján jegyzeteket kell készíteni az állandó mérési szelvények alatti és fölötti mederszakasz hidraulikai viszonyairól is. a) Extrapolálás geometriai alapon A geometriai alapon való extrapolálásnál: 1. alkalmazhatjuk a végigmért sávra kiszámított Q — A(H — H 0) n egyenletet a meg nem mért sávra, de csak egységes jellegű mederrészen és csak rövid darabon. A gyakorlatban rendesen a magasabb, a mederből kilépő vizek övezetében kell extrapolálni a vízhozamgörbét. De éppen itt változik meg az n hatványkitevő a szelvény kiszélesedése miatt, vagyis az extrapolálás teljesen bizonytalanná válik. 2. Mivel Q = Fv, az extrapolálás valamivel biztosabb, ha nem magát a Q — görbét nyújtjuk meg, hanem felvételi adatainkból megszerkesztjük az F ~ (p(H) görbét a legnagyobb víz szintjéig és csak a v = rp(II) görbét extrapoláljuk, majd az azonos H vízállásokhoz tartozó F és v értékeket összeszorozzuk. Ezt a módszert csak egységes, zárt szelvényben lehet sikerrel alkalmazni. Ott is csupán akkor, ha a
