Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

» Mesterséges karsztvízmegcsapolások 277 mélyebb szintre egy-egy ideiglenes vágatba. 3 m átmérőjű burkolt aknaszelvénynél, ill. ehhez szükséges 3,5 m átmérőjű kitörésnél a víztelenítő szivattyúk általában az aknában, ideiglenes állásokra felerősítve is elhelyezhetők. Ha függőleges tengelyű szivattyúnk van, a víztelenítés kérdése egyszerűbbé válik. A függőleges akna lemélyítése után, a vízgyűjtő vágatok kihajtása előtt, vagy a véglegesen tervezett függőleges tengelyű szivattyúkat építjük be úgy, hogy az anyagszállítás is biztosítva legyen vagy ha ilyenek nincsenek, a vízgyűjtő táró tervezett főteszintje felett 0,8—1 m padozatmagassággal építünk vízmentesíthető gépházat. Az akna mélyítése során az esetek legnagyobb részében nem kell 10—15 1/sec-nél nagyobb vízhozamra számítani, a vízgyűjtő tárókkal azonban sokszor már napi többezer m

3 vizet akarunk összefogni, amelynek az építés során való eltávolítása komoly szivattyúegységeket igényel. Elöntés veszélye esetén a gépház a vízzáró ajtó bezárásával megóvható az elárasztástól. Ugyancsak az elöntés kiküszöbölését szolgálja az akna vízzáró kibetonozása és a vízgyűjtő vágatok bejáratának nyomásálló acéllemez-ajtóval való felszerelése. Az áram kimaradása, ill. a szivattyúk meghibásodása esetén az ajtók lezárásával az aknába és a szivattyúkhoz jutó vizet a minimumra csökkentettük. A gyakorlatban — az aránylag könnyebb beszerzési lehetőség miatt— villamos üzemű körforgó szivattyút használunk a víztelenítésre. Általában három szivattyúegységet alkalmazunk, amelyek közül egy-egy felváltva tartalék. Hajtómotorként a legalkalmasabbnak bizonyult a háromfázisú rövidrezárt aszinkron motor bányaszigetelésü kivitelben. Ennek egyszerűbb a motorszerkezete, vezérlése és általában az elrendezése, mint a gyűrűs csatlakozású motoroké. A nedves térségben a tartós állás veszélyezteti a motorok tekercseit, ezért célszerű a tartalékokat is csökkentett feszültség alatt tartani a tekercsek szárazontartása érdekében. A villamos indítóberendezés aszinkron, rövidrezárt motorok alkalmazása esetén a vízszint, vagy akár a térszint feletti gépházban is elhelyezhető. Mind a végleges, mind a víztelenítő szivattyúkat védeni kell a vízben lévő kőzettörmeléktől, amely a lapátkerekeket, de a szivattyúk egyéb részeit is koptatja, idő előtt tönkreteszi, csakúgy, mint a csővezetéket és szerelvényeit. A vizet ezért erre a célra épített aknában ülepítjük. Az ülepítés ellenére is mindig jut a szívózsompba hordalék, amely lassan lerakódik, a gyüjtőteret csökkenti, de egyúttal lehetőséget ad, hogy közvetlenül innen is törmelék jusson a szivattyúhoz. A szivattyúk kimélése érdekében gondoskodnunk kell a szívóakna gyakori rendszeres tisztításáról. Az aknában kiépített víztelenítő berendezés védelme alatt indulnak a táróhajtási munkák, esetleg egyszerre több irányban is. A tulajdonképpeni vízgyűjtő vágatokat 3—4°/oo em

elkedéssel hajtjuk előre, hogy a fakasztott víz természetes eséssel juthasson az akna alján kialakított gyüjtőzsompba. Ilyen megoldással valamennyi vágat az aknánál elhelyezett gépekkel központilag vízteleníthető. A táróbejáratoknál lévő ajtók lezárásával pedig egy-egy vágatrész vize nagyrészt-kirekeszthető, bár a megemelkedett vízszint miatt a szomszédos tárók hozama is emelkedik. A víztelenítő berendezéssel, mint fentebb már megjegyeztük, nagyobb vízszállításra kell Ielkészülnünk, mint a tartósan várt hczam. Áhhoz ugyanis, hogy a megbízható egyensúlyi állapot kialakulhasson, több hónapi szivattyúzásra van szükség. A végleges leszívási felület kialakulásáig pedig a kezdeti hozam fokozatosan csökken. A tapasztalat azt mutatja, hogy 30-35%-kal több vizet kell kezdetben fakasztani, mini a tartósan várt vízhozam. Nagyobb mélységű függőleges aknák vagy lejtős aknák mélyítésénél gyakran kél, esetleg több lépcsőben is történik az emelés. Ilyenkor a nagynyomású szivattyúkat a karsztvízszint felett helyezik el, míg a munkatér közelében a kis helyet foglaló átemelő szivattyúkat, amelyek vagy a nagynyomású egységeknél kialakított gyűjtő-