Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - IV. Illés György: Mesterséges karsztvízmegcsapolások

268 Illés György » vízszintet és 2. támpontot adni a tervezőnek a rétegződést, valamint a karsztosodás közelítő mértékét illetően. A próbafúrásokkal egyidőben célszerű elhelyezni a vízszintmegfigyelő kutakat az aknától többszáz méter távolságban, hogy észlelésük alapján a kialakult leszívási felület megállapítható legyen. Ez utóbbi különösen fontos ma még, amikor a karsztban létesített leszívás hatásairól alig tudunk valamit. A kijelölt helyen az aknamélyítés is tulajdonképpen először kutatási jelleggel történik, és . az eredménytől függően használjuk fel az aknát a végleges létesítmény kialakításánál. Arra kell törekednünk, hogy a kívánt vízhozam biztosításáig felmerülő költségeket a minimumra szorítsuk. Kevés kivételtől eltekintve, karsztvízmíjveinket ott telepítjük, ahol a térszinten is kimutatható — mélybe húzódó — törésvonal vagy repedés van, vagy a mélybe mutató régi víz járatok észlelhetők. A természetes járatok kevesebb vízszint alatti feltárást tesznek szükségessé. A leírt adottságokat rendszerint a lakott telepektől távol találjuk meg, ezért az előmunkálatok során gondoskodni kell' a hozzávezető útprovizóriumról vagy végleges útról, ugyanúgy, mint a villamos távvezeték megépítéséről. Villany és út nélkül a munkák megkezdesére nem lehet gondolni. Gondoskodni kell a csapadékvíznek az akna környékéről való elvezetéséről is. Az aknába szivárgó felszíni víz az akna mélyítésénél igen sok kellemetlenséget okoz, a folytonos szivattyúzás a költségeket emeli és a munkák lassabban mennek. A felvonulási létesílmények (felvonóállvány, vitla, 'kompresszorház, munkáslakások, iroda stb.) elhelyezéséne

1 ügyelni kell arra, hogy az akna felépítményének ill. az aknakörüli végleges létesítményeknek az építéséi ne akadályozzák. Ha valahol, úgy a karsztos kőzetbé mélyített aknák környékén, ahonnan később ivóvizet szerzünk be, különös gonddal kell ügyelni mind az építés során, mind a végleges használat alatt a szennyvízlevezetésre. A szennyezett víz itt könnyen szivárog a mélybe és fertőzés forrása lehet. Minden esetben teljesen zárt, jól szigetelt szennyvízgyűjtőket létesítünk. Csatornázási rendszer kiépítésére ilyen helyen nem igen van szükség, hiszen a használat alatt az akna gépházában lefeljebb 1—2 ember tartózkodik. Gondoskodni kell az építés alatt az aknából kiemelt víznek az aknától való elvezetéséről. Ez sokszor költséges munka és ezért a kérdést már a tervezés során meg kell vizsgálni. A vízelvezetés elmulasztása esetén az egyszer már kiemelt víz újra megjelenhetik az aknában, különösen kisebb aknamélységék (20—30 m) esetén. 5. A vízkivételi műtárgyak építése Az eddig ismertetett műtárgyak építése a bányászati mélyépítés körébe vágó aknamélyítésből, táróliajtásból, a kapcsolatos víztelenítésből, majd a földalatti térség oldalfalainak burkolásából áll. A munkát majdnem mindig karsztosodott mészkőben vagy dolomitban végezzük, és ezeknek a kőzeteknek a sajátossága a karsztakna építésének is bizonyos jellegzetességet ad. Az építés a tulajdonképpeni akna mélyítésével kezdődik. Függőleges aknáknál az aknatengely kijelölése után a térszinten elhelyezzük az első keretet, amely az akna ácsolatának része lesz. Felállítjuk a felvonótornyot, amely a kitermelt anyag szállítására .és — megfelelő biztonsági berendezés mellett — személyszállítás céljaira szolgál. Az akna néhány méterrel való mélyítése után az első keretre fából készült csapóajtót szerelünk és balesetek elhárítása végett az aknalejáratot korláttal vesszük körül. A fejtés — a kőzettől függően — fejtőkalapácsai vagy robbantással, de legtöbbször a kettő együttes alkalmazásával történik. A robbantást a bányászati gyakorlatban szokásos eljárás szerint úgy végezzük, hogy először a tengely közelében lévő töltetek robbanjanak. Ez a gyújtások beállításával érhető el. A fellazított ,