Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - III. Ihrig Dénes: A tiszai árvédelem fejlesztése

244 Ihrig Dénes ^ Ezért a töltéstestet a belső oldalon lankás rézsűvel képezzük ki, esetleg többszörösen padkázzuk, vagy vízzáró falakkal, agyagékekkel lesüllyesztjük a vízszálakat és útjukat meghosszabbítjuk. Már a legrégibb laboratóriumi kísérletek (I. Schmied kísérletei) azt mutatták, hogy állandó vízszint mellett az átszivárgás idejét akkor növeljük, illetőleg az átszivárgó víz mennyiségét akkor csökkentjük, ha a padka magassága a vízmagasság felénél nagyobb, vagy pedig ha legalább 4 : l-es rézsűt képezünk ki. A gát méreteire bizonyos árvízmagasságok maximális tartóssága és az árhullámok alakja az irányadó. Az ezek alapján megállapítható szivárgási vonal a szelvényalakok összehasonlításánál és értékelésénél igen fontos.

5 • A töltések szabványméreteit a múltban 3 : 1 vízfelőli és 2 : 1 mentett oldali rézsűk és a már ismertetett biztonsági magasság mellett úgy állapították meg, hogy a töltés koronája a tiszabecs—vásárosnaményi szakaszon 3 m a vásárosnamény—tiszafüredi szakaszon 4 m a tiszafüred—csongrádi szakaszon 5 m a csongrád—szegedi szakaszon 6 m A mentett oldali 2 : 1 rézsűt azonban padkák bontják meg, amelyeknek koronaszélessége 4 m, és magassága a Tokaj feletti szakaszon a mértékadó árvízszint alatt 1 m, Tokaj alatt pedig egyezik a legnagyobb víz szintjével. Ha a töltés földanyaga kívánja, ez alatt a padka alatt újabb padkák építendők. Új töltések szelvényét úgy lehet takarékosan kialakítani, hogy a töltéstestet csak a mértékadó legmagasabb víz magasságáig képezzük ki a fenti elveknek megfelelően, míg a legmagasabb vízszintek felett csak 3 m koronaszélességű kisebb, és ráhelyezett biztonsági töltéssel oldjuk meg a szükséges magasságot. Emellett a mentett oldali padka rézsűjét 3 : l-re vesszük (3. ábra). 3. ábra. Üjonnan építendő védtöltések célszerű szelvénye Fig. 3. Proposed profile for new levees Ma azonban védtöltéseinknél nem új töltések építése, hanem a meglévők meg erősítése a probléma. Védtöltéseink legnagyobb része „hagymaszerű", vagyis a több ízben végrehajtott erősítés folytán különböző vastagságú és minőségű rétegekből álló földmű. Ezért a biztonsági magasság feltétlen előállításán túl a racionális megoldás : valamiféle módon „in situ" megállapítani a töltésnek a vízzel, szivárgással szembeni viselkedését, ennek alapján megkeresni a töltésvonalon a szivárgással szemben ellenálló, valamint az áteresztő szakaszokat, és a megerősítest — bizonyos elméletileg megállapított minimális méreten túl — csak az utóbbiaknál elvégezni. A biztonsági magasságot tehát az árvíztartósság alapján megállapított szabványszelvénnyel biztosítani kell, azután pedig a szivárgási biztonság elérése végett az in situ vizsgálat alapján a további megerősítést elvégezni. 6 Űjabban Szalag Miklós foglalkozik az árvizek hatására a töltéstestben bekövetkező szivárgásokkal. (L. Hidrológiai Közlöny, 1953. évf. 3 — 4. sz.) _