Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
2. szám - III. Ihrig Dénes: A tiszai árvédelem fejlesztése
232 Ihrig Dénes ^ Az árvédelem fejlesztése, mint a Tiszacsatornázás természetátalakító munkájának alapfeltétele A Tiszacsatornázás és a hozzákapcsolódó vízhasznosítás megváltoztatja Alföldünk képét. A. vízerőnyerés, öntözés és hajózás az elérhető maximumra tudja felfokozni a termelési, népesedési, települési, közlekedési és általános népgazdasági eredményeket. Mégis mindezek kezdeti lehetőségét az adja meg, hogy a Tisza völgyének mintegy 1,5 millió hektárnyi ősi ártere már mentesült a vizektől, a beteljesülését pedig az fogja megadni, ha ennek a mentesítésnek a biztonsága az elérhető legnagyobb lesz." Elgondolható mit jelentene, ha ezen második korszak vízimunkálatai révén maximumra fokozott eredményeket az árvédelem valamilyen hiánya miatt bekövetkező katasztrófa tönkretenné. Az 1947—48. évi felsőtiszai gátszakadások alkalmával 32 000 hektárra korlátozódott a kiöntés, és — bár téli időben volt — mégis becslés szerint 30 millió forint kárt okozott. Könnyen elképzelhető, hogy népgazdaságunknak milyen kárt jelentene a jövőben egy intenzív mezőgazdasági, ipari és sűrű népességű terület elöntése. Ezért a két munka — a vízhasznosítási kérdések megoldása és az árvédelem fejlesztése — szorosan összefügg. A Tiszacsatornázas természetátalakító munkájának éppen olyan követelménye az árvédelem fejlesztése, mint maga a csatornázás és a vele kapcsolatos vízhasznosítási munkák bármelyike. Állíthatjuk, hogy az árvédelem biztonsága az összes munkák alapfeltétele. Ezért népgazdaságunknak — mely az Alföld termelési, népesedési, települési, közlekedési eredményeinek fokozása végett a tiszacsatornázási munkákat végrehajtja — a munkákkal együtt, még inkább előttük, az árvédelem fejlesztését, illetőleg az árvédelemnek a célszerűen követelhető maximális biztonságra való fokozását kell megvalósítania. A Tisza folyó főbb jellemzői Tiszai árvédelmünk fejlesztési irányainak helyes megállapítása végett rövid ismétléssel át kell tekinteni a Tiszának az árvízzel kapcsolatos jellemzőit, valamint az árvédelem céljából eddig végrehajtott szabályozási munkákat. A jellemzők közül tehát csak azokat említjük meg, amelyek az árvédelem fejlesztése szempontjából fontosak, és azokat is úgy, ahogy az évszázadnyi szabályozási munka során kialakultak. A Tisza a máramarosi havasok torrens jellegű folyóiból : a Fekete-Tiszából, Visóból, Izából, Taracból, Talaborból és Nagyágból kapja vizét, majd Tiszabecsnél átlépi az országhatárt, és 600 km folyás után Szeged alatt hagyja el országunk területét úgy, hogy még 158 km további út után a Dunába ömöljön. Magyar területen felvett mellékfolyói a Borsa, Tur, Szamos, Kraszna, Bodrog, Sajó, Zagyva, a Hármas-Kőrös és a Maros. Ezek közül a mellékfolyók közül a Borsa, a Szamos Vis a Sajó heves vízjárású, míg a Tur, Kraszna, Bodrog, Zagyva és részben a Hármas-Kőrös, lassú vízjárású folyó. Legnagyobb mellékfolyó a Maros, azután a Szamos, Bodrog és a Kőrös. A Tisza közvetlenül az országhatár előtt kerül a síkságra, esését hirtelen elveszti és a tiszabecs—vásárosnaményi szakasz után — ahol az esés átalakulása történik — Európa legkisebb esésű folyójává válik. Ezen az átalakulási szakaszon, Tiszabecstől a Tur-torkolatig, torrens, és a Tur torkolatától Vásárosnaményig vegyes vízjárású. Jellegét az esése adja meg, és a két országhatár közötti 600 km-es szakaszán belül két nagy — egymástól átlagos esésében különböző — szakaszra osztható. Ezek a tiszabecs—tiszafüredi és a tiszafüred —szegedi szakasz. Az előbbi átlagos esése 8,9 cm/km, az utóbbié 3,4 cm/km.
