Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

2. szám - II. Babos Zoltán: Árvédelmünk fejlesztésének időszerűségéről

218 *Babos Zoltán holdanként 863 forintban állapította meg, amelynek tapasztalat szerint nagy általánosságban mintegy harmadrésze, azaz kat. holdanként 290 Ft vész el a túlnyomórészt leggyakoribb tavaszi árvizek esetén. b) Az állalállomány kára. A feljegyzett régi árvízkároknak az átértékelésénél célszerűen az átlagos súiyú szarvasmarha árát vehetjük alapul. A marha ára a múlt század második felében jól kiegyenlítetten 40 akkori forint körül tartotta magát, amellyel szemben ma a beszolgáltatott, átlagos 450 kg súlyú jószág ára 2,44 Ft/kg átlagos egységárral számolva, kereken 1100 forint. Eszerint ennek a kárrészletnek az átértékelésénél 27,5 szorzószám alkalmazható. A múlt századból származó adatok inkább a nagyobbrészt még rét-legelő és egyéb művelésű ártér káraira világítanak rá, ezért ezeket csak ennek a kárcsoportnak a becslésénél vettem közvetlenül figyelembe. A magasabb színvonalon állott felsődunai területet sújtó 1850. évi árvíz az állatállományban 2340 akkori Ft kárt okozott, amely átértékelve 64 400 mai forintnak felelne meg, tehát figyelemmel az árvízkárt szenvedett terület 15 440 kat. hold kiterjedésére, 4,17 Ft holdankénti kárt jelent. A külterjesebb gazdálkodású duna-tiszaközi 1876. évi ilyen természetű kár 26 592 akkori Frt volt, ami megfelelne 731 000 mai forintnak, tehát a 409 730 kat. holdnyi elöntött ártérnek megfelelően 1,79, kereken 2 FI holdankénti kárt ad. A nagyobbrészt szántóföldi művelésű árterek állatállománykárát más adat hiányában a fentiekben számított értékek kétszeresével vettem fel. c) Épületkár. Az eléggé részletesen kimutatott múlt századbeli kárértékek szerint egy vályogból épített falusi lakóházat több évtizedes átlagban kereken 170 akkori forintra becsültek. Ma egy hasonló kiképzésű falusi lakóház építési költsége nádzsupfedéllel 25 000 Ft. Ha a kárszámításnál 60% avuitságot veszünk, az átértékelésnél a 170 régi forinttal szemben 10 000 mai forint áll, tehát a szorzószám kereken 60 lenne. Figyelemmel a múlt századbeli települési viszonyokra, a még inkább csak rétlegelőkből álló árterületekre egyrészt az 1876. évi dunai, másrészt az 1888. évi tiszai árvizek nyomán keletkezett épületkárok szolgáltathatnak jó tájékoztató adatokat. Az előbbi árvíz 2,51 akkori Frt/kat. hold, azaz mai érték szerint kereken 150 Ft/kal. hold épületkárt okozott a belterjesebb művelésű, sűrűbben települt Duna-mentén. Az akkoriban még sokkal ritkábban települt és külterjesebben művelt Tisza-vidéken az 1888. évi árvíz 1,44 akkori Frt/kat. hold épületkárt idézett elő, amely megfelel 86 mai forintnak. A már nagyobbrészt szánkókkal átszőtt árterek épületkára tapasztalat szerint sokkal magasabb a fentieknél. Az 1947/48. fordulóján bekövetkezett felsőtiszai árvíz nyomán az elöntött területen kat. holdanként 300 Ft épületkár keletkezett, míg a szomorú emlékű 1940. évi 'nagymértékű elöntések folyamán a belterjesebb művelésű Kaposvölgvben 440 Ft, a Hernádvölgyben 490 Ft,' a Tiszántúlon pedig átlagosan 670 Ft kat. holdankénti épületkár adódott, mely utóbbi háromnak a középértéke kereken 530 Ft. Az összesítő táblázat második csoportjában ezeket a kárértékeket állítottam be. Külföldi tapasztalatok szerint ez a kár még az említetteknél is jelentékenyen magasabb szí 4t lenni. Hazánkban 1930. évben az összes lakóházaknak a 74%-a volt vályogból építve, illetve 28%-a nádzsuppal fedve, ezek a számok azonban évrőlévre mindjobban lemorzsolódnak. Ennek megfelelően tehát a jövőbeni árvízi épületkárok nálunk is súlyosabban fognak alakulni. d) A belső berendezések kára. Es a kárrész nemcsak az épületekben lévő berendezések kárát foglalja magában, hanem az ezekben őrzött, raktározott egyéb értékekét, terményekét stl>. is. Számszerűségére semmiféle adatunk, régi feljegyzésünk nincs. Becslés szerint ez a kár, alacsonyan értékelve, az épületkár értékének átlagosan 25%-ára tehető. e) A közlekedési hálózat kára. Ez a kárrész szélsőségesen ingadozik aszerint, hogy mennyire volt már bekapcsolva az árvízi elöntésektől sújtott vidék közlekedésileg az ország vérkeringésébe. Összegszerűségére alig található számadat. Megemlíthető, hogy az 1813. évi, addig észlelt legnagyobb, vágvölgvi árvíz után az utak és hidak helyreállítására kifizetett összeg az egész árvízkárnak kb. 3%-a volt, jóllehet akkoriban ezen a vidéken még távolról sem lehetett fejlett közlekedési viszonyokról beszélni. Az ilyen szempontból még ugyancsak kevésbbé fejlett felsőtiszai vidékünkön az 1947/48. évi árvizet követően az utak, bedőlt és megsérült hidak helyreállítására kifizetett összeg kereken 10 %-a volt az összes árvízi kárnak és pedig az elöntött terület kiterjedésére vonatkoztatva 56 Ft/kat. bold. Ezt az összeget lényegesen meghaladta az 1940. évi árvíz alkalmával a Kapósvölgyben keletkezett kár, ahol a vasutak, hidak és a közlekedési hálózatban okozott károk elérték a kat. holdankénti 200 Ft értéket, az egész kárösszegnek kereken 20%-át.