Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

Albrecht—Szepessy: Jégtörők 181 csak lehetséges. Előfordult ugyanis, hogy a jégtörő orra alá szorult jégtömb okozott jégtorlódást, és emiatt az egész inű elpusztult. 5. ábra. A fenékből kiemelkedő kőhányás mély kimosásokra vezet. 6. ábra. A süllyesztett fenékbiztosítás lényegesen mérsékli a kimosásokat. 3. Elhelyezés. A jégtörő legyen minél közelebb a hídjáromhoz. A járomhoz közel épült jégtörő mind a kimosás (lásd 1 —2. ábra), mind a jég terelése szempontjából egyaránt kedvezőbb. A jégtörőt és a védendő cölöpjármot közelségük ellenére sem szabad 7. ábra. A jégtörő elhelyezése. semmiféle szerkezeti elemmel összekötni. (Pl. kitámasztás a hídpillérhezt). A jégtáblák ütését nem szabad átadni a hídjáromnak. 4. Kivitel. Az egész szerkezetet erős gerendákból, szilárdan kell összeállítani. Ez a belső kötésekre is érvényes. A jégnyomás felvételére a folyásirányban és reá merőlegesen ferde cölöpöket alkalmazunk. A függőlegesen levert cölöpöket átlós kötésekkel merevítjük. Az áramlásra merőleges megtámasztásokat lehetőleg egymáshoz közel (1,5 — 2 m) alkalmazzuk, hogy a külső, hossz-fákból álló héjazat jobban állja a jégnyomást. A stabilitást az oromvonalra merőleges cölöpök alkalmazásával növeljük (8. ábra). Különösen fontos a héjazat helyes elkészítése. A tetőt 10 — 12 cm vastag, szorosan illesztett pallókból készítjük, és legalább 3 mm vastag, vasbádog-lemezzel burkoljuk. A bádoglemezt szélesfejű, erős kovácsoltvas szögekkel sűrűn kell leszögelni, nehogy a