Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

1 70 188 Kisebb közlemények Mélyenfekvő vízzáróréteg esetében a talaj vízkészletből kivehető vízmennyiség a talaj vízhozam sokévi átlagával egyenlő. Ezt az értéket nehéz közvetlenül meghatározni, ezért legcélszerűbb egy száraz nyár átlagos talajvízhozamának két és félszeresére felvenni. Ezt a meghatározási módot nagy körültekintéssel kell kezelni. Ha a nyári félév talaj vízhozama viszonylag nagy, lehet, hogy a víz kiterjedt földalatti tározókból származik, s mivel előfordulhat, hogy a nyári félév talaj vízhozama eléri az átlagos beszivárgás 50%-át, ebben az esetben természetesen a szorzószám maximális értéke csak kettő lehet. A bemutatott eljárás részletes feltárási adatok hiányában és azok pótlására jó közelítő értékeket szolgáltat. Segítségükkel egész vízgyűjtőterületek és országrészek kitermelhető talajvízmennyiségeit becsülhetjük meg. Természetesen az eljárás feltételezi a felszíni vízfolyások vízjárásának, valamint az általános geológiai adottságoknak ismeretét. A vázolt számítási módszer csakis a felső, ú. n. első, vízvezetőrétegből kitermelhető talaj vízkészlet megbecsülésére alkalmazható. A szivárgási számításoknál általában feltételezik, hogy a közeg, amelyen át a szivárgás történik, homogén, és a megoldásokat rendszerint síkbeli feladat esetére dolgozzák ki: miközben a víznek csak a gravitáció hatására végbemenő mozgását veszik figyelembe, és feltételezik, hogy a szivárgás közege (a talaj milyensége) nem befolyásolja a q/k viszonyszám értékét (q = szivárgás fajlagos vízhozama, к = a szivárgási tényező), sem a depressziós görbe alakját és helyzetét. Mindezek a feltevések többé-kevésbbé önkényesek, az utóbbiak pedig nem is helytállók. A szerző a talaj egyneműségére vonatkozó feltevés hatását vizsgálja meg hengerelt földgátakon át történő szivárgás esetében. Sima hengerrel való talaj tömörítésnél az egyes talajrétegek csak a felszínükön, csekély vastagságban tömörülnek, ami rétegenkint változó értékű szivárgási tényezőket jelent. A talaj tömörödésének, vagyis az n hézagtényező csökkenésének hatása а к szivárgási tényezőre a Moszkva—Volga-csatornánál, homoktalajok esetén, a következő összefüggéssel volt kifejezhető: к = 200 n" cm/sec1 (n = 0,37 — 0,26 határok között), ahol n a talaj mechanikai összetételétől és szerkezetétől függ. Valamely gát teste a hengerlés következtében mutatkozó tömörségi különbségek miatt rétegezett. Az ilyen gáttesten át történő szivárgás különbözik a homogén gáttesten át valótól mind a szivárgási görbe kialakulása, mind pedig az átszivárgott vízmennyiség számértéke tekintetében. L vastagságú tömörödött talajréteg szivárgási tényezőjének a változását a következő parabolikus összefüggéssel jellemezhetjük: ahol k

1 a szivárgási tényező a tömörödött talajréteg tetején, k

i az alján, k

y a felszín alatt (a réteg tetejétől) у mélységben; az m kitevő 2 és 4 között változik. A vízszintes irányú talaj vízmozgást vizsgálva, a vízszintes irányú szivárgási tényező átlagos értéke: Ubell Károly SZIVÁRGÁS HENGERELT FÖLDGÁTAKON ÁT

1 ETO. 627.514:532.5 У P = k

y - k

l L) k

2 - к I 1 Akad. E. A. Zamarin : Filtracija cserez ukatannüe zemljanüe plotinü. Gidrotechnikat metioracija, Moszkva, 1952. évi 6. szám. — 59 — 63. old., 4 ábrával.