Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

Horst—Ubell: A kitermelhető talajvízkészlet 173 útján a talajba kerül és talaj vízlefolyásként onnan távozik, hanem a talajvíztárolódás kérdésében is tisztán kell látnunk. Matematikai levezetések mellőzésével, csak azért, hogy az időben végbemenő tárolódási folyamatok lényegét felismerhessük, vizsgáljuk meg a talaj vízelőfordulások egyszerűsített típuseseteit. A talajvízelőfordulásnak két határesetét különböztetjük meg (1. ábra), amint a vízvezetőréteget alulról határoló vízzárószint a) magasan, a befogadó vízfolyás legalacsonyabb vízszinének magasságában vagy a fölött helyezkedik el, vagy b) mélyen a befogadó vízfolyás feneke alatt fekszik. Az ábrán bemutatott határgörbék száraz periódusban mutatják a talaj víztükör elhelyezkedését. Egyenletüknek ki kell elégítenie azt a követelményt, hogy a vízszlntsüllyedés minden pontban arányos a befogadó vízszinétől számított merőleges távolsággal, és a felszín általános alakja a süllyedés folyamán nem változik, csak a tetőpont magassága csökken. Bizonyítható, hogy a talaj víztükör az a) esetben egy elliptikus integrállal, a b) esetben sinusfüggvénnyel jellemezhető. A 2. ábrán a talajvízállásváltozás egyszerűsített esetei láthatók. Induljunk ki abból, hogy a talaj víztükör az I. vonal szerint helyezkedik el, s ez a görbe megfelel az 1. ábrán feltüntetett határesetnek. Tegyük fel, hogy a t — 0 időpontban a talajvíztükör rövid ideig tartó beszivárgás következtében megemelkedik és a II. helyzetet foglalja el. Nyilvánvaló, hogy a befoeadómenti parti «"Won a nagy esés következtében erősebb a talaj vízkifolyás és így a talajvíztükör igyekszik kezdeti felszínalakját helyreállítani. A sülyedés először fokozottabb, majd mindig lassúbb. A határhelyzettől való eltérések mind kisebbek lesznek, végül elhanyagolhatók, és egy bizonyos t = T idő (pl. egy adott esetben két hónap) elteltével" a talajvíztükör a III. jelzésű határgörbének megfelelő helyzetbe süllyed. Második esetként tételezzük fel, hogy a III. helyzet T ideig tartó száraz periódus következtében állott elő. Ekkor az 1. ábra kapcsán mondottak értelmében a t = 0 időpontban a talajvíztükör a I.' jelzésű vonal mentén kellett, hogy elhelyezkedjék. Az I.' és III. jelzésű vonal között lévő terület ábrázolja azt az ideális talaj víztömegét, , amely a száraz időszakban — az apadási görbének megfelelően, — mint tartós talajvízhozam jelentkezett. Könnyen megállapítható most már, hogy az I. és II. görbe közé eső, beszivárgásból származó vízmennyiségnek mely része folyik ki a talajból rövid idő alatt (gyorsan kimerülő készlet), s mely része tartozik a tartósabb talaj vízkészlethez. Ezek a meggondolások könnyen kezelhető eljárást adnak a talajvíztárolódás problémájának megoldására mert a feltételezett határesetekben a talajból a befogadóba