Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - VI. Kisebb közlemények

1 70 Kisebb közlemények 5. Az egészségügyi minisztériumot utasította, hogy 1948-tól évente a miniszter­tanács elé terjessze azoknak az üzemeknek a jegyzékét,'amelyeknek szennyvíztisztító­berendezést kell építeniök és egyidejűleg adja meg az építendő berendezések nagyságát és elkészítésének határidejét. 6. Elrendelte, hogy az ipari minisztériumok haladéktalanul indítsák meg a szenny­vizek tisztítására irányuló laboratóriumi kutatást, és dolgozzák ki határidőre a vas­és kohóipari szennyvizek tisztításának új módszerét, továbbá szennyvíztisztító­berendezéseik kezelési utasítását. 7. Az egészségügyi minisztériumot utasította az ipari szennyvíztisztításra vonat­kozó bel- és külföldi tapasztalati adatok gyűjtésére és évenkénti közzétételére. 8. Az érdekelt tárcákat felhívta, hogy a felügyeletük alá tartozó tanintézetekben káderképző tanfolyamokat rendezzenek, hogy az ipari szennyvizek tisztítására és az ipari szennyvíztisztítóberendezések üzemeltetésére megfelelő számú szakember legyen kiképezhető. 9. Az egészségügyi minisztériumnak ajánlotta, hogy az állami közegészségügyi felügyelőségen gondoskodjék 10 szakemberről, akik a vizek védelme érdekében szük­séges közegészségügyi ellenőrzőmunkát végezzék. 10. Végül utasította az egészségügyi minisztériumot, hogy a) a vízfolyások szennyeződéstől való védelmére munkatervet dolgozzon ki és azt egy hónapon belül terjessze a minisztertanács elé, és b) a felsorolt rendelkezések végrehajtásáról a miniszter­tanácsot legalább félévenként tájékoztassa. A minisztertanács fenti határozata alapján a Szovjetunió egészségügyi minisztere javaslattal fordult az egyes szövetségi tagállamok egészségügyi minisztereihez, amely részletesen ismertette a végrehajtás célszerű módját és többek között felhívta őket, hogy a különböző iparágak képviselőivel tartandó értekezleteken dolgozzák ki az ipari szennyvíztisztítási kísérletek megszervezését és metodikáját, a leggazdaságosabb szennyvíztisztítási módokat, a káderképzést, a tudományos kutatómunka koordi­nálását és a határozatok végrehajtását hatékonyan ellenőrző szervezet kiépítését. Ezeknek az intézkedéseknek eredményeképpen a Szovjetunióban jelenleg az ipari szennyvizeknek a vízfolyásokba való bevezetését normák és egészségügyi előírások sza­bályozzák. A vízfolyásokba bocsátott ipari szennyvizek nem tartalmazhatnak olyan mérgező anyagokat, amelyek közvetve, vagy közvetlenül az emberekre és a halakra károsak lehetnek. Uszó anyagok (olaj, zsiradék stb.) nem bocsáthatók be olyan mennyi­ségben, hogy a víz felületét teljesen befedjék. Az ipari szennyvizek valamely befogadóba való bevezetésének feltételeit csak a befogadó vizének és a szennyvíz "jellemzőinek elemzése után szabad megállapítani. A szennyvíz jellemzőit nagyjából nálunk is ugyanolyan módszerekkel és rész­letességgel állapítják meg, mint a Szovjetunióban. Nem szokásos azonban nálunk a befogadók osztályokba sorolása. Az osztályozásnak az az alapja, hogy a befogadóba bebocsátandó ipari szennyvíz miképpen érinti a lejjebbfekvő meglévő és tervezett vízkivételeket. Az „osztály" fogalma nem az egész vízfolyásra vonatkozik, hanem csak arra a részére, amelyet a szennyvizet adó üzem szennyezéssel érint. Két ugyanazon a helyen fekvő ipartelep szempontjából az osztályozás különböző lehet, attól függően, hogy a befogadót a szennyvizekkel milyen mértékben befolyásoljak. A vízkivételi helyeket különösen óvni kell a beszennyeződéstől és — ha új települések folytán szük­séges — az érdekelt üzemek szennyvizeinek tisztítási fokát helyesbbíteni kell. Az osztályozás alapján elsőrendű a vízfolyás (folyószakasz), ha rajta központi vízművek vízkivételi helyei vagy állami halgazdaságok települnek. Másodrendű a vízfolyás, ha egyes szakaszain helyi jellegű ivóvízkivételek, valamely élelmiszerüzem céljait szolgáló vízkivétel vagy nagyobb ívási helyek vannak. Harmadrendű a víz­folyás, ha nagyobb község belsőségét szeli, a vizét ivásra nem használják, de tömegek fürödnek benne, vagy ha környezet-szépészeti jelentősége van, vagy végül : rajta keresztül jutnak a halak ívási helyükre. Az osztályozás szerint a szennyvizeknek a befogadóba való bevezetése és elkevere­dése után a vízfolyás vizében oldott és lebegő anyagok mennyiségének megengedhető legnagyobb növekedését, az 5 napos biokémiai oxigénigényt és az átlátszóságot a következő táblázat adja meg : 1. rendű 2. rendű 3. rendű vízfolyáson Lebegő anyag mennyiségének növe- 0,25 0,75 1,5 kedése, mg/l A BOI 6 felső határa 20 G°-ra vonat- 2 4 nincs szabvá­koztatva, mg/l nyosítva Átlátszó próbaréteg vastagsága cm 20 10 5

Next

/
Thumbnails
Contents