Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - V. Karkus Pál: Néhány vízfolyásunk különböző előfordulási valószínűségű árvízi hozamai

162 Karkus Pál már ellenőrizték a valószínűségszámítás módszereivel, és folyamatban van a csongrádszegedi szakasz ellenőrzése. Ezt a munkát folytatnunk kell, és a jövő fejlődését szem előtt tartva kell a tiszai árvédelmi biztonság kérdését megvizsgálnunk. c) A Rába, Sajó és Hernád árvízi vízhozamainak számítása A Rába ragyogóhídi szelvényére vonatkozó számítás eredményeit a 3c ábrán tüntettem fel. Az évi legnagyobb vízhozamok középértéke 287 m

3/sec. A számítás folyamán a különböző eredeLű árvizeket nem vizsgálták külön. Ragyogóhídnál az eddig megfigyelt legnagyobb vízállás +450 cm volt 1900 ápr. 19-én. Ez az érték rendkívül magas volt, a vízhozamgörbe szerint 750 m

3/sec folyt le. A vizsgált 50 éven belül a következő legnagyobb árvíz 1925-ben fordult elő 600 m

3/sec-os vízhozammal. Az 1900 áprilisi árvíz ismétlődési valószínűsége mintegy 300 év. Hozzá hasonló valószínűségű csak a Felső-Tisza 1947 szilveszteri árvize volt. Az árvíz oka a következő volt : 1900 március végén az egész Rába vízgyűjtőterületére kiterjedő háromnapos havazás volt, helyenként 50—60 mm csapadékvízzel egyenértékű. A tekintélyes vastagságú hóréteg megmaradt, és az április 6—10-e közötti, a vízgyűjtőterület egyes helyein 100—110 mm-t is elérő, esőzés olvasztotta meg. így az egész 150 mm körüli csapadék — az egész évi átlagos csapadék egyötöde — egyszerre folyt le. A töltésszakadások következtében 52 000 kat. hold került víz alá. A Sajó felsőzsolcai szelvényére vonatkozó számítások folyamán a hóolvadás és esőzés okozta árvizek adatainak különválasztása megtörtént. Az évi legnagyobb hóolvadásos nagyvizek vízhozamának középértéke 164 m

3/sec. Az esőzésből származó évi maximális nagyvizek tetőzőhozamainak átlaga 109 m

3/sec. A számítás eredményeit a 3. ábrán, a d) és e) jelű vonal tünteti fel. Az előfordult legnagyobb vízhozam hóolvadás következtében keletkezett. Ha megnézzük a hóolvadásos árvizekre vonatkozó eredményeket, azt találjuk, hogy a +500 cm-es észlelt maximum a 33 és 100 évenként egyszer valószínű érték között foglal helyet. Az álló jéggel befolyásolt vízállások nem adnak magas vízállást, mint ahogyan a Dunán tapasztalhatjuk, így a valószínűségszámítás adta eredmények mértékadó vízhozam és vízállás megállapítására egyaránt alkalmasak. A Hernád hidasnémeti mércéjére vonatkozó számítások folyamán is megtörtént a hóolvadás és az esőzés okozta nagyvizek adatainak különválasztása. Az évi legnagyobb hóolvadásos vízhozamok középértéke 154 m

3/sec. Az esőzésből származó évi legnagyobb vízhozamok középértéke 132 m

3/sec. A számítás eredményeit a 3. ábrán az a) és b) vonallal tüntettem fel. Az észlelt legnagyobb vízállás: +410 cm, csapadék következménye. Figyelemreméltóan magas. Hóolvadásből csak 1000 évenként egyszer számíthatnánk ilyen vízállásra, az esőzésből pedig átlag 300 évenként egyszer. Vessük össze a Rábán, Hernádon és Sajón kapott eredményeket. A Rába ragyogóhídi szelvényének vízgyűjtőterülete 6319 km

2, a Sajó felsőzsolcai szelvényéé 6462 km

2, a Hernád hidasnémeti szelvényéé pedig 4530 km

2. A Rába és Sajó említett vízgyűjtőterülete majdnem azonos nagyságú, a Hernád vizsgált szelvényéhez pedig jóval kisebb vízgyűjtőterü'iet tartozik. A Rábára számított értékek jóval nagyobbak, mint a két másik folyóra kapott eredmények, mert a Rába vízgyűjtője csapadékban gazdagabb. Érdekes az az eredmény, hogy a Sajón a hóolvadásos nagy vizek okozzák a nagyobb vízhozamokat, a Hernádon pedig az esőzésből származó nagyvizek. Ez abból származik, hogy a Hernád vízgyűjtőjének egy része magasabb fek-