Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - V. Karkus Pál: Néhány vízfolyásunk különböző előfordulási valószínűségű árvízi hozamai

160 Karkus Pál évek adatai alapján készültek. A vizsgált 75 év hóolvadás okozta évi legnagyobb vízhozamainak középértéke 5130 m

3/sec. Az esőzésből származó évi legnagyobb vízhozamok középértéke 4620 m

3/sec. A C

v variációs tényezők meglehetősen alacsony értékei a Duna kiegyenlített vízjárására mutatnak. A két C

v érték közül az esőzésre meghatározott a kisebb. A Duna nagymarosi szelvényére vonatkozó számítás különösen azért értékes, mert a szelvény a magyar Duna legállandóbb jellegű szakaszán van. A meder itt eruptív kőzetekbe vágódott be, s a vizsgált 75 év alatt gyakorlatilag változatlannak tekinthető. A számítások eredményeképpen kapott vízhozamértékeket a budapesti szelvényre is elfogadhatjuk, mert a két szelvény közti rövid távolság miatt a veszteségektől eltekinthetünk. A legnagyobb jégmentes nagyvíz 1897. VIII. 8.-án volt (+622 cm), a legnagyobb jeges árvíz 1876-ban (+673 cm). Az la ábra alapján megállapíthatjuk, hogy az előbbi előfordulása átlag 90 évenként egyszer valószínű. A legnagyobb jeges vízállással azonos magasságú jégmentes nagyvíz az 1. b. ábra szerint még átlag 10 000 évenként egyszer sem valószínű! Ebből azt a fontos következtetést vonhatjuk le, hogy ha dunai építményeknél a mértékadó vízhozam megállapítását a valószínűségszámüás módszerével végezzük, az így számított vízhozamnak megfelelő jégmentes vízállást nem szabad mértékadó vízállásnak tekintenünk! Természetesen ez a megállapítás nem vonatkozik olyan ideiglenes építményre, amelyet a jeges időszakban nem tartunk fenn. A jövőben még tisztázásra vár, hogy olyan vízfolyásoknál, mint a pl. Duna, melyeknél jégtorlasz a mértékadó árvíznek megfelelő jégmentes vízállásnál lényegesen magasabb vízállást okozhat aránylag kis vízhozamnál is, hogyan határozzuk meg a műtárgy szempontjából mértékadó jeges árvízszintet? A válasz meglehetősen nehéz. A valószínűségszámítás módszereit lehet ugyan alkalmazni nemcsak vízhozamok, hanem vízállások előfordulási valószínűségének számítására is. Azonban a vízállások között természetesen olyan értékek is vannak, amelyek zavaró körülményekkel (álló jég, szelvényünk alatt lévő jégdugó stb.) befolyásoltak. Kérdés, hogy megbízható számítási alapnak fogadhatunk-e el olyan adathalmazt, amelyről eleve tudjuk, hogy heterogén? Ha pedig a befolyásolt értékeket redukáljuk, éppen azokat az adatokat vetettük el, amelyek a megvilágítandó körülmények folytán jöttek létre. Pusztán a befolyásolt adatokra támaszkodni megint nem lehet, mert számuk kevés, és tetejébe még ezek sem homogének. A vázolt kérdés elvi megoldása még hidrológusainkra vár. b) A Tiszára vonatkozó árvízi számítások A tokaji szelvényben várható különböző nagyságú árvizek valószínűségének meghatározásán kívül, amelynek eredményei már nyomtatásban megjelentek,

4 a cikk elkészítéséig a tiszabecsi, vásárosnaményi, tiszabői és szegedi szelvényre készültek számítások. A számítások végeredményeit a 2. ábrán tüntettem fel. A számítások a tavaszi hóolvadás okozta nagyvizek előfordulási valószínűségét határozták meg. A vásárosnaményi szelvényre készült számítás ettől kivételesen eltér, ott az évi legnagyobb vízhozamokkal számítottak. Az évi legnagyobb vízhozamok középértéke Tiszabecsnél 1410 m

3/sec, Vásárosnaménynél 1920 m

3/sec, Tiszabőnél 1640 m

3/sec és Szegednél 2190 m

3/sec. 4 Lásd: Lászlóffy: Az árvíz és jégviszonyok figyelembevétele a vízépítési tervezéseknél. A Magyar Tudományos Akadémia Műszaki Tudományok Osztályának Közleményei, II. kötet, 4. szám, Budapest, 1952.