Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - IV. Szesztay Károly: Statisztikai módszerek a mérnöki hidrológiában. (Áttekintés a statisztikai módszerek alkalmazásáról)
140 Szesztay Károly Kívánatos természetesen, hogy a vizsgálandó szelvényt több hosszú adatsorú állomáshoz is hozzákapcsoljuk, mert így mód nyílik a kapcsolási vonalakkal meghatározott adatok több oldalról levezetett értékének összehasonlító ellenőrzésére. Ha két mederszelvény lefolyási adatai között megfelelően szoros kapcsolat mutatható ki, és a kapcsolati egyenes y = ax alakú egyenlettel jellemezhető (vagyis áthalad a koordinátarendszer kezdőpontján), a vizsgálandó szelvény q x sokévi lefolyási átlagértékét kiszámíthatjuk a egyszerű arányosság alapján is. A fenti kifejezésben q x = a vizsgált szelvényről rendelkezésre álló rövididejű adatsorból számított lefolyási átlagérték ; q 0 = a kisegítőül felhasznált, hosszúidejű adatsorral rendelkező mederszelvénynek ugyanazon évek adataiból számított rövididejű lefolyási átlagértéke, és q„ — a kisegítő mederszelvény sokévi lefolyási átlagértéke. A kapcsolati vonal egyenletének korrelációszámítással való meghatározásához, a korrelációszámítás elméletére és különleges eseteire vonatkozóan, dr. Bogárdi János közelmúltban megjelent könyve nyújt részletes útmutatást [5]. Ha a kapcsolati vonal és a hosszúidejű adatsor alapján elvégezzük a rövid észlelési sor meghosszabbítását, a paraméterek számítása az előző fejezetben (a paraméterek észlelési adatokból történő meghatározásának esetére) mondottak szerint történhet. с) Ha az előbbiekben ismertetett két eljárás alkalmazására nincs lehetőség, vagy ha a meghatározott értékek bizonytalanoknak látszanak és további tájékoztató adatokat keresünk, szóba kerülhet az empirikus képletek alkalmazása. A Szovjetunióban a vízjárási és éghajlati adatok hosszúidejű sorainak feldolgozása alapján számos empirikus képletet dolgoztak ki. Ogievszkij prof. ( [1 ], 287. oldal) mégis arra a megállapításra jut, hogy „az empirikus képletek sokkal durvább, közelítő értéket adnak, mint a közeli, tanulmányozott vízgyűjtőterületekre támaszkodó egyszerű analógia. Az empirikus képletek gyakorlati alkalmazása ezért, általában véve, nem javasolható". Az empirikus képletek bizonytalanságára utaló fenti megállapítás fokozottabb mértékben vonatkozik a magyarországi hidrológiai kutatás ezidőszerinti állapotára, hiszen nálunk még nem készültek országunk hidrológiai adottságait kifejező hazai képletek, tehát csak más tájegységek adataiból levezetett külföldi képletek alkalmazásáról lehet szó. Másrészről viszont a kisebb vízfolyásokra vonatkozó észlelési adatok (főként a vízhozamadatok) hiányában átmenetileg mégsem kerülhetjük el az empirikus képletek alkalmazását. A tapasztalati képletek közül Kuzin P. Sz. 1934. évi igen egyszerű eljárását ismertetjük. Kuzin szerint az évi lefolyás sokévi átlagértéke Л = az átlagos lefolyás vízrétegvastagságban (mm-ben) kifejezett értéke (= lefolyási magasság) ; y 0 = a vízgyűjtőterület évi csapadékának hosszú időszakra vonatkoztatott átlagértéke (mm) és z 0 = a vízgyűjtőterület évi párolgási veszteségének sokévi átlagértéke, melyet (21) h = Уо (22) ahol :
