Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után

Napi vízhozamok meghatározása 117 1. Mérjük a duzzasztómű alatti vízállást és a vízszínesésl. Ebből számíthatjuk a vízlépcső szelvényén átfolyó vízhozamot. A gát helyes kezelésének ellenőrzésére ezt összehasonlíthatjuk az árhullám levonulási időtartalmának megfelelően előzőleg észlelt sárospataki és dombrádi adatokból számítható vízhozammal. A duzzasztómű alatti vízállás mért értékéből és az ismert felső vízszintből a hasznos esést is meghatározhatjuk. 2. Mérjük a tokaji vízállásl. Ezt az adatot részbeni ellenőrzésül használhatjuk fel. A tetőző vizek hozamgörbéjén ehhez tartozó vízhozam leolvasásával ellenőrizhetjük, hogy a többi vízhozamszámításban nem követtünk-e el durva hibát. A tokaji vízállásérték ismeretére szükségünk van a felső szelvények (Sárospatak, Dombrád) vízhozamának a meghatározásánál is, ha a vizsgált mérce vízállása mellett — második független változóként — a tokaji vízállást vezetjük be. 3. Mérjük a sárospataki vízállást. Ennek és a tokaji vízállásnak ismeretében a háromváltozós nomogramm segítségével meghatározhatjuk a Bodrog vízhozamát. 4. Végül mérjük a dombrádi vízállást. Ebből, az előző ponthoz hasonlóan, számíthatjuk a tiszai vízhozamot. Az elmondottak szerint tehát meghatározhatjuk a vízlépcsőn keresztülhaladó vízhozamot, irányíthatjuk a gát és a turbinák kezelését, sőt rövididejű előrejelzésre is mód nyílik. A pillanatnyi teljesítmény meghatározása a helyes kezelés biztosítása után a vízhozamból és a hasznosítható esésből történhet. Meghatározhatjuk ezen kívül a felső szelvényekben mért vízhozamokból a levonulási idő eltelte után várható teljesítményt is. Ennél a meghatározásnál azonban bizonyos hibalehetőséggel kell számolnunk még akkor is, ha a medertározások következtében esetleg beálló vízhozamváltozás kismértékű hibájától eltekintünk. A teljesítmény számításához ugyanis a vízhozamon kívül a hasznosítható esés értékének ismerete is szükséges. Ezt azonban csak az alsó vízszint ismeretében számíthatjuk. A felső szelvények adataiból azonban csak a várható vízhozam becslése lehetséges, a vízállásé nem, mivel az a vízhozamon kívül a vízlépcső alatt kialakuló vízszíneséstől is függ. Az előrejelzés tehát olyan módon történhet, hogy a jelzett vízhozamhoz a kulminációs görbe alapján meghatározott vízállást rendeljük, és így számíthatjuk a teljesítményt. Az ilyen alapon megállapított teljesítmény értékénél azonben figyelemmel kell. lenni az elkövethető hibák mértékére. A közölt tanulmány alapján megállapítható, hogy megfelelő hidrológiai adatok birtokában meghatározható a vízlépcső szelvényébe érkező és az onnan távozó vízhozam, így a gát és erőtelep helyes kezelése megoldható. Ezzel a feladattal kapcsolatban rövididejű előrejelzésre is nyílik lehetőség, ami az országos hálózatra dolgozó erőtelep szempontjából fontos. Mindezekhez azonban elsősorban a kisesésü folyókon történő naponkénti esésmérés módszerének kidolgozása szükséges. További jeladat háromváltozós vizhozam-nomogrammok szerkesztése a rázompusztai szelvényre, ahol harmadik változóként a vízszín helyi esését célszerű válasz-