Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után

Napi vízhozamok meghatározása 111 vei történő meghatározásnál elkövetett hiba felét (i-20%). Láthatjuk továbbá azt is, hogy ez a hiba a mérési eszközök és módok pontosságának fokozásával lényegesen csökkenthető. Beszélnünk kell még egy másik jelentős hibaforrásról is, amely ugyancsak befolyásolja a gát alatti szelvényben meghatározott vízhozammal számított teljesítményértékeket. Ez a hiba abból származik, hogy a gát alatti vízhozam nem minden esetben egyezik meg a gáthoz érkező hasznosítható vízhozammal. A gát helytelen kezelése következtében előfordulhat ugyanis, hogy vagy tározzuk az érkező víz egy részét, vagy a gátudvart kitöltő víztérfogat terhére engedünk le nagyobb vízmennyiséget. Ebből következik, hogy a generátorok elektromos jelzőberendezésein mért pillanatnyi teljesítmény sem egyezik meg minden esetben az erőtelep helyes kezelése esetén huzamosabb ideig szolgáltatható teljesítménnyel, hanem annál kevesebb, de több is lehet. Az érkező vízhozam ismerete tehát nemcsak az elérhető teljesítmény meghatározása érdekében szükséges, hanem a turbinák és a duzzasztómű helyes kezelése szempontjából is elengedhetetlenül fontos. A kezelés helyességét és ezzel együttesen a termelhető teljesítmény megbízható számítását csak úgy érhetjük el, ha a duzzasztó feletti mederszakasz vízháztartási egyensúlyát vizsgáljuk. Nem elégséges tehát egyetlen mérceszelvény hidrológiai adatainak megfigyelése, hanem egy meghatározott szakaszra befolyó és onnan távozó víz. mennyiségeket kell meghatároznunk és öszszehasonlítanunk. Az ily módon vizsgálandó szakasz alsó határa a duzzasztómű. Az innen távozó vízmennyiség meghatározása az alsó vízben, az előbb elmondottak szerint, kellő pontossággal történhetik. A felső szelvény kiválasztásánál kétségkívül az a szempont irányadó, hogy azt a duzzasztómű felett minél nagyobb távolságban kell felvennünk. Ugyanis a mű közelében a duzzasztás hatása folytán a vízállás a vízhozam nagymértékű megváltozása esetén is csak alig, gyakorlatilag sokszor nem is érzékelhető módon változik. Vizsgálatainkat először a tokaji vízmérce szelvényére végeztük el, mert ez a duzzasztómű feletti legfelső olyan keresztszelvény, amely mind a Tiszán, mind a Bodrogon érkező vízhozamokat már együttesen tartalmazza. 3. A tiszalöki duzzasztás esetén érvényes tokaji vízhozamgörbe és vízhozamnomogramm szerkesztése A vizsgálatot kétféle tiszalöki duzzasztási szintre éspedig a 94,00 és 94,50 m (Orsz.) szintekre végeztük el. A tiszai vízhozamgörbe-sor alapján meghatározott duzzasztási együtthatók (ellenállási modulus) segítségével végzett táblázatos számítások menetét a VIII. láblázat tartalmazza.

4 A számítás menete a következő : A tiszalöki duzzasztott vízszinthez leolvassuk a Tiszalök — 530. fkm szelvények közötti szakaszra érvényes duzzasztási együtthatót. Ezt a vízhozam négyzetével szorozva megkapjuk a szélső szelvények közötti szintkülönbséget, amelyet a tiszalöki szinthez adva, kapjuk az 530. fkm szelvényben előálló duzzasztott vízszintet a vízhozam függvényében. Ezekhez a vízállásokhoz leolvasva a következő szakaszra érvényes duzzasztási együtthatókat, az előbbi számítást ismételjük. így végül megkapjuk a tokaji szelvény vízállásadatait. 4 Az ,,a" duzzasztási együtthatók számértékeit Kertai Edének a 3. jegyzetben idézett cikkéből vettük.