Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)
1. szám - I. Lászlóffy W.-Szesztay K.-Szilágyi J.: A felszíni vízkészletek számbavétele
A FELSZÍNI VÍZKÉSZLETEK SZÁMBAVÉTELE 1 írta : DR. LÁSZLÓFFY WOLDEMÁR, SZESZTAY KÁROLY és SZILÁGYI JÓZSEF ETO 627,133.5 I. Л VÍZHOZAMSTATISZTIKA SZÜKSÉGESSÉGE ÉS FELADATKÖRE Vízkincsünknek a különböző érdekeltek — ipar, mezőgazdaság, közlekedés — közötti legcélszerűbb megosztása, vagyis a tervszerű vízgazdálkodás, vízkészleteink pontos számbavételét teszi szükségessé. Mivel a víz szakadatlan körforgásban van, és ezt a körfogást a helyi domborzati, földtani, meteorológiai stb. körülmények lényegesen befolyásolják, a vízkészlet folytonosan, és az ország különböző pontjain többé-kevésbbé eltérő módon változik. A vízkészlet felszíni, felszínalatti (talaj- és mélységbeli) és légköri vizekből áll amelyek egymással szorosan összefüggenek. Közismert pl., hogy a folyók medréből nagy víz idején jelentékeny vízmennyiség szivárog el a környező talajba, és fordítva: kisvíz idején a talajvizek gyarapítják a folyók hozamát. À légköri vizek nemcsak mint vízfolyásaink táplálói érdemelnek figyelmet: nem hagyható figyelmen kívül a párolgással a légkörbe távozó vízmennyiség sem. Az említett okokból felszíni vízkészletünkről csak úgy kaphatunk helyes képet, ha vízrendszerünk minél több pontján számontartjuk a naponta lefolyó vízhozamokat. Az így kapott vízhozamstatisztika adataiból törvényszerűségeket vezethetünk le, és ezek alapján számíthatjuk a rendszeres észlelések körén kívüleső szelvények mindenkori vízszállítását. ""A vízhozamot csak kivételesen tudjuk közvetlenül mérni. Köbözéssel vagy bukógát segítségével mérhetjük egy-egy forrás vagy kisebb patak, ill. csatorna vízszállítását, de nagyobb szelvényekben már szárnymérésekre vagyunk utalva, ami bonyolult, hosszadalmas és költséges eljárás. Vízrajzi megfigyeléseink ezért általában a vízállásokra vonatkoznak. A vízállásokból azonban nem lehet a vízjárás általános törvényeire következtetni, mert 1. a vízállás mindig helyhezkötött érték, 2. összehasonlításra még akkor sem alkalmas, ha a vízjáték százalékában fejezzük ki, és 3. a mederváltozások miatt még egyazon szelvényben sem állandó mérőszám. Például : az 50 cm-es vízállás a Duna budapesti mércéjén gyakorlatilag a legkisebb jégmentes vízállást jelenti (LKV = 4- 51 cm), míg a Tiszán Szegeden 1931/40 közt évente átlag 126 napon keresztül volt ennél alacsonyabb víz. A 400 cm-es vízállás a Sajón Ránrévénél egészen rendkívüli (LNV = 406 cm), míg Szegeden a fenti időszakban évente átlag 63 napon volt ennél magasabb a Tisza, és a maximuma 923 cm. A centiméterben kifejezett vízállásból tehát nem lehet mennyiségi következtetéseket levonni. De a százalékban kifejezett érték sem alkalmas erre. Ha pl. két összehasonlítandó szelvény egyikében 90, a másikban 70%-ig emelkedett a tavaszi árvíz, egyáltalán nem tudhatjuk, hogy az utóbbi nem jelent-e lényegesen több vizet, mint az első — még akkor sem, ha a két szelvény ugyanazon a vízfolyáson van. Vagy : egy nagy folyóból még 0%-os vízállásnál is jelentékeny mennyiségű öntözővizet vehetünk ki, egy kisvízfolyásban esetleg 20%-os víznél sincs felesleg. 1 A Mérnöki Továbbképző Intézet 1952. évi tavaszi hidrológus-tanfolyamán elhangzott előadás nyomán — lásd: Irodalom [1] —.gyakorlati tapasztalatokkal és példákkal kiegészítve. Közlemény a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézetből. Igazgató : Ihrig Dénes.
