Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - III. Kovács György: A napi vízhozamok meghatározása a tiszalöki szelvényben, a vízlépcső megépülte után

104 Kovács György 2. A rázompusztai vízmérce liáromváltozós vízhozamnomogrammjának szerkesztése A nomogramm meghatározása több, egymástól független úton történt. Megszerkesztettük a rázompusztai vízhozammérésekből a szelvény vízhozamgörbéjét és ugyanezt levezettük tartóssági adatokból előállított mércekapcsolattal a 2, ábrán látható tokaji vízhozamgörbe alapján is (3. ábra). Összehasonlításként felrajzoltuk 3. ábra. Vízhozamgörbék a rázompusztai (97. V. O.) szelvényben Abb. 3. Abflusskurven des Profils Rázompuszta (97. V. О.) a Salamin Pál szerkesztette rázompusztai vízhozamgörbét.

3 A mércekapcsolat szerkesztéséhez felhasznált adatokat а II. táblázatban foglaltuk össze. A rázompusztai mérések alapján készült, illetve a tokaji görbe alapján szerkesztett két vízhozamgörbe segítségével, az 1. részben ismertetett elvek szerint megszerkesztettük a vízállás és a vízhozammodulus közötti összefüggést kifejező egyeneseket. Ezeket azután egyrészt a Rázompusztán mért összetartozó esésvízhozam értékpárokból számított értékekkel, másrészt pedig az idézett Salamin4é\e vízhozamgörbe-sorozatról leolvasható esésből és vízhozamból számított pontokkal ellenőriztük. A kapott egyenesek és pontok a 4. ábrán láthatók, míg a számítási eredmények a következők : A rázompusztai mérce nullapontja m

0 = 89,56 m (Orsz.) A vízszállítás megszűntét jellemző magasság ... Y

0 = 84,86 m (Orsz.) A vízmélység : у = (У _ y

0) = m + m

0 - Y

0 = m + m' 3 Az említett görbe abból a tanulmányból való, melyet Salamin Pál a tiszalöki duzzasztómű hidrológiai előtanulmányaként a volt Országos Vízerőügyi Hivatal megbízásából készített. A tanulmány összefoglalója a Vízügyi Közlemények 1949. évi 1 — 2. számában olvasható Kerlai Ede : „A Tisza-csatornázás hidrológiai előmunkálatai" című cikkében.