Vízügyi Közlemények, 1953 (35. évfolyam)

1. szám - II. Bélteky Lajos: Minőségi követelmények a mélyfúrású kutak építésénél, és hatásuk a kutak vízhozamára és élettartamára

90 Bélteky Lajos fedő vízrekesztő rétegben létesít biztos zárást a szűrőrakat felett bentmaradó utolsó csőrakat sarujával (lásd 12. ábra). Ilymódon ugyanis meg lehet akadályozni, hogy annak a vízadó rétegnek a vize, amelyben a szűrőt beépítették, a cső mögött felfelé, a felsőbb vízvezetőrétegek vize pedig lefelé mozoghasson. Ebből következik, hogy kerülni kell annak a csőrakatnak a furatban való hagyását, amelynek védelme alatt a szűrőrakatot elhelyezték. Ha ilyen megmozgatott cső rakat maradna mégis a furatban, ezt a csőrakatot a megcsúszás veszélye miatt nem szabad teleszkópszerűen elvágni, hanem a kútaknában megfelelő módon kell biztosítani megcsúszás ellen. Ebben a módosító javaslatban tulajdonképpen összefoglalva benne van mindaz, aminek a megtartása a jó hatásfokú kútépítés főfeltétele. 11. ábra. Helyes furatbélelés 80-100 m A mélyfúrású kút csövezési terkútmélységig. Az I. csőrakatnak jól kell zárnia vén, ha nem támasztja alá próbaFig. 11. Cuvelage appliquable jusqu'à 80 —100 fúrással feltárt rétegszelvény, hanehi m. Le I. tubage doit réaliser une occlusion parfaite csak az előirányzati mélység, a vízszükséglet, valamint a várható vízszint alapján készült, az építés során a geológiai adottságok alapján nemcsak szabad, hanem kell is változtatni, mert más-más rétegsor más-más csövezést tesz szükségessé. Ezért alkalmazható gyakorlatilag nehezen a típusterv is a mélyfúrású kutaknál. A saruzárást pl., — ha van záró agyagréteg — feltétlenül abban kell végezni akkor is, ha az előirányzott csőhossztól el kell térni. Ha pedig a kivitelezés során a rétegződés azt mutatja, hogy egy közbeeső, a terv szerint kihúzandó csőrakat megmozgatásával olyan réteg válik nyitottá, mely kapcsolatba kerülhet a „beszűrőzött" vízadóréteggel, a szóbanlévő rakatot a kiírástól eltérően bent kell hagyni s kellő átlapolással teleszkópszerűen el kell vágni a felette lévő csőrakat saruja felett. A saruzárás jóságáról, hatásosságáról, kanalazással vagy a furatban lévő vízoszlop más módon való eltávolításával kell meggyőződni. A közölt példák bebizonyítják, hogy milyen nagy a hatása a kútépítésnél a béléscsövezés mikéntjének és, hogy a csőanyaggal való takarékoskodásnak milyen helytelen módja az, amely a kezdőcsőrakatnak a furatból való visszahúzására törekszik. Ebből ugyanis a két csőméret ára közti különbözeten kívül más kimutatható haszon nem származik. A kút vízhozamának kisebbedése azonban a kút értékét sokkal nagyobb mértékben csökkenti. Sok esetben már a mélyebbről való vízkiemelés egy évi többletköltsége is meghaladja a beruházási költségekben elért megtakarítást. Van azonban a kútfúrásnál az anyagtakarékosságnak egy másik módja, mellyel valóban kimutatható és százalékosan is nagyon jelentős megtakarítást lehet elérni anélkül, hogy a kút minőségét rontanók. Ezt azzal érhetjük el, hogy a kutat — az előirányzott mélységtől függetlenül — az első olyan, — lehetőleg záróréteg alatt lévő — vízadórétegre telepítjük, melyből a vízszükségletet mennyiségileg és minőségileg kielégítő módon fedezni tudjuk, tekintet nélkül arra, hogy a nyugalmi vízszint