Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

.42 Finály Lajos 14. A klórozás és az élővizek Szennyvizeknek élővízbe való vezetésével kapcsolatban két kérdés kíván vizsgálatot : 1. milyen csíraszámmal való fertőzés engedhető meg, 2. mekkora klórmennyiség engedhető be károkozás nélkül. Az élővizek vízhozamának, minőségének és a tisztaságuk fokához fűződő igényeknek rendkívül nagy eltérései miatt ezekre a kérdésekre nem lehet röviden válaszolni, részletes taglalásuk pedig messze meghaladná tanulmányunk kereteit. Ezért csak egészen röviden foglalkozunk velük. Az élővíz baktérium-pusztító ereje nagy mértékben függ a benne élő antagonisztikus szervezetek (más baktériumok, véglények, fagok) számától, ez pedig ismét az élővíz szennyezettségi állapotától és hőmérsékletétől, vagyis az évszaktól is. Ezért szennyvízzel terhelt folyóban sokkal gyorsabban csökken a patogén csírák száma, mint a teljesen tisztában, továbbá nyáron nagyobb a csökkenés, mint télen. Az Ohio-folyón végzett kiterjedt vizsgálatok ezirányú eredményei a következő táblázatban vannak összefoglalva : Folyási idő órákban A megmaradt csíraszám %-ban Folyási idő órákban télen nyáron 0 100 100 50 10,3 6,4 100 4,8 1,4 150 3,0 0,34 200 2,1 0,18 250 1,7 0,12 300 1,4 0,09 Látható, hogy télen, amikor a mikroorganikus élet csekély, még 300 óra után se csökkent a csíraszám a fertőtlenítettség kritériumaként megkívánt 1 %-ra, míg nyáron félennyi idő alatt ennek egyharmadára szállott le. 200 óra után több mint tízszer akkora volt a téli fsíraszám, mint a nyári. (Ennyi idő alatt a folyó sok száz kilométer utat tesz meg !) Egészséges, fürdésre használt élővíz kolititére Winslow és Moxton szerint legalább 1 + legyen (0,1 + csúccsal). Mallmann felfogása szerint azonbán — fürdésre használt élővíznél — ennél sokkal jelentősebb bizonyos streptococcusfajták jelenlétének ellenőrzése. Hazai viszonyaink között, minthogy élővizeinket a nép úgyszólván kivétel nélkül használja fürdésre, szigorú feltételeket kellene megállapítani. A klórozással kezelt szennyvíz klórmaradékának az élővízre gyakorolt káros hatásától — hacsak durva kezelési hiba nem forog fenn — nem kell tartani. Kozsinov és Konjuskov (1947) szerint a befogadóba való bebocsátás előtt a szennyvízben a klórmaradék 0,5—1,0 g/m

3 értékig is emelkedhetik. 15. Összefoglalás I Összefoglalásul a következőket állapíthatjuk meg. Szennyvizek folyamatos fertőtlenítésére ezidőszerint csak klór jöhet szóba, akár mint gáz, akár mint hipoklorit vegyület. A klór hatása részben közvetlen (oxidáció, vegyi-átalakítás), részben közvetett (főleg a szennyvízben keletkező klóraminok révén). Az előbbi