Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

.30 Finály Lajos Beardsley (1950) szerint a klór hatása végeredményben oxidáció, de különleges klóros oxidáció, amely különbözik a más oxidáló anyagok hatásától. Szerinte a csíraölő hatás magában a klór-atom szerkezetében keresendő. Kálium permanganáttal vagy hidrogén szuperoxiddal, amelyek erősebb oxidáló szerek, csak aránytalanul csekélyebb csíraölő hatást sikerült elérnie. Ügy látja, hogy az olyan reakciókban, amelyekben a klór szénhez vagy nitrogénhez kötődik, a csíraölő-hatás átruházódik ezekre a termékekre. 6. Â mélyponti klórozás A már említett klór-aminok igen erős csíraölő hatása mindaddig nő, amíg az adagolt klór el nem éri a víz ammoniatartalmának ötszörösét. További klór hozzáadására a csíraölő hatás csökken. A hatásgörbében tehát itt csúcs jelentkezik, ami azt mutatja, hogy a klórmennyiség növelése a klór-aminokat hatástalan, vagy kisebb hatású más vegyületekké alakította. A hatás végül mélypontot ér el (»Break point«), majd további klór hozzáadása esetén ismét emelkedni kezd. Ez akkor következik be, amikor a klórmennyiség az eredeti ammoniatartalom tízszeresét éri el. Ettől'kezdve a csíraölő hatás a klórmennyiség növelésével erősen emelkedik, mert igen hatékony klórriiaradék áll rendelkezésre. Minthogy a szennyvízben jelenlevő ammonia-nitrogén mennyisége általában 20 mg/l fölött van, a mélyponton túli klórozásnál sok klór fogy. Elterjedt felfogás szerint erre nincs is szükség, mert a klórozott szerves vegyületek igen erős fertőtlenítő hatást fejtenek ki. A szennyvízben sok különböző vegyület van és ennek megfelelően a hatásgörbe több egymásután következő csúcsot és mélypontot mutat. A klórozásnak a mélypontra való beállítása azonban nem lehet helyes, mert éppen akkor legkevesebb a hatóképes klór-vegyület, és klórmaradék sincs jelen. 7. A klórigény A szennyvíz klórigényének

6 80—90%-ára beállított klórczás azonban a koliform baktériumok 95%-os csökkenését idézi elő. Nagy szennyvízmennyiségek klórozásánál ezzel a módszerrel, a szabad klórmaradékra való klórozáshoz viszonyítva jelentős megtakarítás érhető el. A szennyvíz fertőtlenített voltát nehéz megállapítani. Az előbb már idézett Beardsley szerint a koliformok akkor tekinthetők elpusztítottnak, ha a lactoset már nem erjesztik. Lehetséges azonban, hogy később ez az elpusztított kultúra újból erjesztő hatást mutat. Gyakorlatilag fertőtlenítettnek lehet tekinteni a szennyvizet, ha a baktériumszám az eredetinek egy százaléka alá csökkent. A 6. ábrából látható, hogy ez minimális klórmaradék esetén már 2—5 perc behatási idő után bekövetkezik, 7 perc múlva a megmaradt baktérium- és kóliszám egyaránt 0,1 %-ra csökkent. 15 perc behatási idő alatt a baktériumszám már 0,035 %-ra, a kóliszám 0,025 %-ra száll alá. 40%-os klórozás után a fertőtlenítés 25%-ban, 85%-on felüli klórozás után 99%-ban következik be. Rudolfs és munkatársai 1936-ban végzett kísérletei szerint, ha van klórmaradék, akkor 10 percen túli behatási idő biztosítása már nem gazdaságos. Többen kimutatták, hogy klórigényen aluli adagolás is erélyes fertőtlenítő e) A szennyvíz klórigénye az a klórmennyiség, mg/l-ben, amelynek adagolásakor 10 perc behatási idő után, savanyú oldatban, az ortho-tolidin próba az elszíneződés kezdetét mutatja.