Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VII. Kisebb közlemények

300, Kisebb közlemények A vízmélység 30 cm és 45 cm, a középsebesség pedig 24 cm/sec és 42 cm/sec határok között változott. Méréseket végeztek a burkolat nélküli meder, a kőszórással védett meder és különféle hajlékony burkolatokkal védett meder esetében a pillér körül kialakuló kimosások mélységére és terjedelmére vonatkozóaii. A kísérletek végcélja a mederkimosás megakadályozásához szükséges fenékburkolat méreteinek és célszerű elhelyezésének meghatározása volt. A kísérletek során a csatornába való vízbeeresztést tűs gát segítségével szabályozták. A pillér a tűs gáttól 3,5 m távolságban volt, és így megfelelően egyenletes sebességeloszlást tudtak biztosítani. Az egyes kísérletek T T előtt elegyengették a betoncsatornában elhelyezett mederanyagot (a legtöbb esetben 10 cm vastagságú egyenletes homokborítást) és a modellt mindkét oldalról (felülről és alulról) óvatosan vízzel árasztották el. Az így kialakított 15 — 20 cm előzetes vízborítással sikerült elérni, hogy a vízmozgás megindításakor a homokmeder teljes szélességben egyenletes volt. A vízhez ekkor finom szitált homokot kezdtek adagolni, körülbelül 1,5 kg/perc mennyiségben. A kísérlet második részében a beeresztett vízhozamot meglehetősen gyorsan fokozták, amíg a csatorna alsó végén lévő 3. ábra. A pillér körüli legnagyobb kimélyülés a mérőbukónál a vízállás az előre megburkolat nélküli kísérleteknél. határozott szintet el nem érte. Az adagolt homok mennyiségét a kísérletnél alkalmazott vízhozam, vízmélység és esés szerint (az előkísérletek során meghatározott arányban) úgy választották meg, hogy a mederalakulásban egyensúlyi állapot uralkodjék, és gondot fordítottak arra, hogy a fenék minél egyenletesebb legyen. A mederben mégis homokbarázdák keletkeztek, melyeknek hullámhossza 6 és 10 cm között változott, magassága pedig nem haladta meg az 1,5 cm-t. A védőburkolat elhelyezése nélkül végzett négy kísérlet folyamán a pillér körül keletkezett kimélyiülés mértékéről a 3. ábra ad képet. A kimosás mélységének méréséhez az üvegpillér oldalfelületén 3 mm-es (1/100 láb) beosztást készítettek és a leolvasásokat a pillér belsejében elhelyezett 45° hajlású tükör segítségével végezték. A mederfenék és a burkolat helyzetére, valamint a pillér homlokfalánál mutatkozó vízszintemelkedésre vonatkozó leolvasásokat a kimosási folyamat előrehaladása szerint, de legalább 20 percenként megismételték. Gyakran előfordult, hogy a kísérletnek első szakaszában (az egyensúlyi állapot során) egyáltalában nem észleltek kimosást; a megfigyelést ilyenkor is legalább 30 percig folytatták. A kísérlet második szakaszában megszüntették a homokadagolást és a vízhozamot növelték körülbelül 380 l/sec értékig. Az ilyen árvízlevonulás folyamán áz apró homokbarázdák eltűntek, a fenék általában kisimult és csupán egy, vagy legfeljebb két nagyobb, 6—8 cm magas düne alakult ki, melyeknek gerincvonala a medence hossztengelyére merőleges, vagy közel merőleges volt. A dünehullám végigvonulásával kapcsolatos fenékváltozások voltak a pillér körüli fenékbiztosítás legkeményebb teherpróbái; mindamellett találtak olyan burkolattípust is, amelyik észrevehető rongálódás nélkül kiállotta az árvízlevonulás hatásait. Ilyen esetekben a vízhozamot tovább fokozták, amíg a burkolat épsége tartott, vágy amíg a víz a pillér mellől teljesen el nem sodorta a homokágyat. A legjobbnak talált néhány burkolattípussal megismételték a kísérleteket 15 cm vastag mederággyal is (B sorozat), amikor a kisebb vízmélységek és nagyobb sebességek folytán az árvíz levonulása még jobban igénybevettfc a burkolat ellenállóképességét. Néhány különleges kísérlet során kipróbálták a homokágy szintje alatt 6 cm mélységben beépített burkolatot, a már megindult kimosás után elhelyezett burkolatot, és végül az egyik kísérletnél a cölöpátmérőt csökkentették 7,5 cm-re. A kísérletek eredményeinek összefoglalását a II. táblázatban találjuk meg. A 15 cm átmérőjű üvegpillért körülvevő 45 cm külső átmérőjű körgyűrű-lap burkolatok közül legjobban azok váltak ki, amelyek hajlékonyságuknál fogva követni tudták a kisebb-nagyobb fenékváltozásokat és egyben szűrőként is működtek. A plasztik-lap és a leterhelt vászon (10—12. kísérlet) természetesen nem biztosíthat tartós védelmet. A hosszú idejű, gazdaságos alkalmazás szempontjából a pillér körül szorosan csatlakozó gyűrűkben lefektetett láncból, az egymás mellé kerülő láncszemek összekötésével adódó hajlékony -láH-szSnytg (21 —24, és 26—27, kísér-