Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése
.28 Finály Lajos hat, míg a klórvegyületek hatóképessége hosszabb ideig megmarad. A klórozott, szennyvíznek még akkor is van fertőtlenítő hatása, amikor már nem mutatható ki benne szabad klór. Nemcsak a városi szennyvizekben, hanem a tiszta ivóvízben is mindig van elnyelt ammonia. Klórozáskor ezzel a következő cserebomlás megy végbe : Cl + NH 3 = NH 2C1 + HCl. Valószínűleg a keletkező klór-aminnak is fontos a szerepe a klórozással történő fertőtlenítésben, noha közvetlenül oxidáló hatása nincs. Tiszta vízben a fertőtlenítés hatására a baktériumok mortalitása az idő logaritmikus függvénye. A megmaradó baktérium-szám egy bizonyos időköz eltelte után az időköz kezdetén volt számmal arányos : JVt = Kt Ahol jV 0 a kezdeti, N, a t idő utáni baktérium-szám, К értékét pedig a következő függvény adja : T 1o §-jvT Nem lehet tehát azt mondani, hogy a klórozás fertőtlenítő hatása csak akkor jelentkezik, ha a vegyileg lekötött klóron felül még bizonyos maradék is kimutatható a szennyvízben. Mindamellett a tapasztalat azt mutatja, hogy a csíraszám csökkenése klórmaradék esetén lényegesen nagyobb, mint anélkül. 5. Különböző kutatók eredményei A 6. ábra Tiedeman 1925-ben 37 C-fokon végzett vizsgálatainak eredményei alapján a megmaradó összes baktérium- és kóli-baktériumszám százalékosértékét mutatja, a behatási idő függvényében. A kisebb csökkenés klórmaradék nélküli, a nagyobb csökkenés 0,2—0,6 mg/l klórmaradékkal való klórozás eredményét adja. A klórmaradék megállapítása általában ortho-tolidin próbával történik. Ez rendszerint kisebb értéket ad, mint a pontosabb módszerrel, például jódkeményítő-kísérlettel kapott érték. Rudolfs és Gehm szerint (1934) a szokásos módszerekkel nem lehet megállapítani, hogy mennyi esik az eredetileg élő és mennyi a holt baktériumsejtekre az ülepíthető anyagok mintegy 30%-os, a nem ülepíthető és finoman lebegő anyagok mintegy 40%-os, az oldott anyagok mintegy 30%-os klórfogyasztásából. Felfogásuk szerint a klór vegyileg egyesül az élő sejt protoplazmájának protein anyagaival. Ennek eredményeként vagy mérgező vegyület keletkezik, vagy pedig koaguláció, illetve kicsapódás következik be. Szerepe lehet a sejtnedv hidrolízisének, továbbá annak is, hogy a sejtfal permeabilitása megváltozik. Klób-amin és kloro-protein reakciótermékek a klór és a szennyvíz (különösen az utóbbi alkalikus kémhatású vegyületeinek) egymásrahatásából keletkeznek. Ezek a reakciótermékek a szabad klórhoz hasonlóan csíraölő hatásúak, a hatás azonban lassúbb. Ebben rejlik az előklórozás és a részleges klórozás lassúbb lefolyású, de: határozottan megállapítható fertőtlenítő hatása.
