Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése

Esővízkiömlők méretezése 277 azt a magasságot is jelenti, amely fölé az esővízkiömlőtől a tisztítótelep felé távozó víz felszínének nem szabad emelkednie, hiszen ez azt jelentené, hogy bár a szükséges vízhozam bentmaradása biztosítva van, bizonyos esetekben ennél több is folyhat tovább, és így a szerkezet működése nem eléggé gazdaságos. A padkás esővízkiömlőknél azonban a tehermentesítő csatornán keresztül a víz egy része csakis úgy tud kijutni, ha a víz az egész esővízkiömlőben bizonyos magassággal a padka fölé emelkedik ( 13. ábra). Itt tehát állandóan lesz fölöslegesen bentmaradó vízmennyiség, sőt ennek nagysága az érkező vízhozam növekedésével együtt nő. A bukógátas esővízkiömlők oldalbukós kialakításánál ez a hátrány kiküszöbölhető.. Csupán a tehermentesítő csatorna fenékszintjét kell úgy megválasztani, hogy még a legnagyobb vízhozam elvezetésekor se érjen a víz a bukógát koronájáig, és 'az átbukási hosszat kell úgy meghatározni, hogy azon a hosszon a vízmagasság gyakorlatilag még a legnagyobb másodpercenkénti vízmennyiség emésztése esetén is lecsökkenjen a korona szintjéig. A bentmaradó vízhozam szempontjából való méretezés elvének megfelelő túlfolyó ezek szerint tehát csakis a tökéletes átbukást biztosító oldalbukó lehet. Az oldalbukós esővízkiömlő hidraulikai méretezését négy részre bonthatjuk: 1. Meg kell határozni a hozzávezető főcsatorna vízhozamgörbéjéből a Qj, benttartásához szükséges szintet ( 15. ábra, H ) ; 2. meg kell állapítani a főcsatorna Q,b vízhozamra méretezett továbbvezető szelvényét, 3. az eltávolító csatorna (Q„—vízhozamra méretezett szelvényét és végül 4. számítani kell az oldalbukó hosszát. Az 1—3. pontokra vonatkozó számítást a szokásos módon-végezzük el. Erre itt nem térünk ki, csupán arra utalunk, hogy a szelvények magassági helyzetét mindig úgy kell megállapítani, hogy a továbbvezető főcsatornában à maximális Qj, vízhozam esetén kialakuló vízszint színeijen az oldalbukó koronájával, míg a tehermentesítő csatorna tetőpontja mindenkor 20—30 cm-rel a korona alá kerüljön, hogy a tökéletes átbukás feltétlenül biztosítva legyen. A 4. pontban említett oldalbukó-hossz meghatározását az ismert közelítő képlettel végezhetjük el, amely szerint: 15. ábra. Oldalbukós esővízkiömlő vázlatos keresztmetszete. Fig. 15. Cross section of storm-water outlet with side weir. b db 1,85 AfA (19) ahol a 15. ábra jelölései szerint: h — "тг (H

— H') (20) Túlfolyós esővízkiömlő esetén a méretézés ezzel be is van fejezve. Zsilipes esővízkiömlőknél sem kell többet számítanunk, ha a zsilipet betétgerendás módon, vagy beépített tábla alakjábaú óhajtjuk megtervezni. • 9*