Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - VI. Szígyártó Zoltán: Városi csatornahálózatok esővízkiömlőinek méretezése

Esővízkiömlők méretezése a befogadóba nem engedhető meg. A tisztítótelepen előforduló esetleges üzemzavarok esetén azonban igen jó szolgálatot tehet az olyan megoldás, amely rövid időre a teljes vízmennyiségtől is mentesíteni tudja a berendezést, és így a legtöbb esetben megokolt a telep előtt egy szabadon kitorkolló esővízkiömlőt elhelyezni. Ezeknél a megoldásoknál természetesen gondoskodni kell a főcsatorna tisztítótelep felőli oldalának elzárhatóságáról is. A lezárást ezen a helyen — mivel ritkán kerül rá sor — legcélszerűbb betétgerendákkal megoldani. A kényelmes kezelhetőség biztosítására tervezhetünk azonban erre a helyre zsiliptáblát is. A tisztítótelep előtti szabadon kitorkolló esővízkiömlő kialakítása elvileg, — a befogadó vízjátékától és a csatorna magassági helyzetétől függően, — lehet akár túlfolyós, akár zsilipes. A tisztítótelep közelében azonban a főcsatorna legtöbbször olyan mélyre kerül, hogy gravitációs vízbeeresztésrőí csak kisvíz idején lehet szó, vagyis zsilipes megoldásra van szükség. Egy egyszerű zsilip közbeiktatása itt azonban azzal a természetes következménnyel járna, hogy magas vízállásoknál a megépített esővízkiömlő ellenére is kénytelenek lennénk az összes érkező vizet a tisztítótelep fölé továbbengedni. Ennek elkerülésére célszerű az amúgyis szükséges átemelőtelepet közvetlenül ide, az esővízkiömlő és a tisztítótelep közé elhelyezni olyan módon, hogy a telep egyik, — a teljes vízhozamra méretezett — része az esővízkiömlőn átfolyó vizet távolítsa el és nyomja közvetlenül a befogadóba, míg a másik része a tisztításon átjutott, lényegesen kisebb vízmennyiség átemelését végezze., Ha még aztán úgy tervezzük meg a tisztítótelep elrendezését, hogy a szivattyútelep a tisztítás vízemeléseinek nagy részét is ellátja, aránylag kis költséggel az egyik legjobb megoldáshoz jutunk. Áttérve a közönséges esővízkiömtőkre, az eddigiek alapján rögtön megállapítható, hogy leginkább több ponton tehermentesített rendszerek felső és közbenső esővízkiömlőiként juthatnak szerephez. Kialakításuk lehet túlfolyós vagy zsilipes. A közönséges túlfolyós megoldásról nincs sok mondanivalónk. Csak a betétgerendás túlfolyók tervezésével kapcsolatban kell megjegyeznünk,' hogy az esővízkiömlő utáni csatornaszakaszt természetesen úgy kell méretezni, hogy az időnkinti részleges elzárás következtében megnövekedett vízhozamot is szállítani tudja, s gondoskodnunk kell róla, hogy a sorozatban utoljára következő, a tisztítótelep előtti esővízkiömlő az ilyen módon megnövekedett vízhozamok eltávolítására képes, legyen. A zsilipes megoldásnál a gravitációs bevezetőcsatornát a befogadó magas vízállásai miatt időnként teljesen le kell zárni. Ha azonban az esővízkiömlőt — akárcsak időszakosan is — lezárjuk, és más módon való vízeltávolításról nem gondoskodunk, a műtárgy utáni csatornaszakaszt ugyanakkora vízszállításra kell méreteznünk, mint a megelőzőt. Ez esetben tehát csupán annyi az előnyünk, hogy kisebb vízállásoknál a lejjebb fekvő átemelőtelepet bizonyos vízhozam emelésétől megkíméljük, és így üzemköltséget takaríthatunk meg. A beruházási költségeket ez a megoldás nem csökkenti. Éppen ezért újabban felmerült a közönséges zsilipes esővízkiömlők szivattyúteleppel való egyesítésének gondolata a szabadon kitorkolló esővízkiömlőknél említett megoldáshoz hasonló elrendezésben. Ezzel ugyanis elérhető az, hogy az esővízkiömlő a befogadó magas vízállása esetén is szabályosan működik, mivel ez esetben az eltávolítandó teljes- vízmennyiséget a túlfolyó után egy vagy több szivattyú emeli át a befogadóba. Ezeknek a szivattyúteleppel kapcsolatos esővízkiömlőknek gravitációs tehermentesítő csatornájába természetesen nem célszerű betétgerendás elzárást tervezni, mert kényelmetlen a kezelése. Szelepes vagy zsiliptáblás megoldást alkalmazhatunk tehát, attól függően, hogy milyen gyakran válik szükségessé az elzárószerkezet mozgatása (14. ábra). 9 Vízügyi Közlemények I—II. kö'et. 7445 (1).