Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

1. szám - II. Finály Lajos: A szennyvizek fertőtlenítése

Szennyvizek fertőtlenítése ' 25 Ilyen esetben követhető megoldást mutat az 5. ábra, ugyancsak a Szovjetunióban szokásos elrendezéssel. Megkísérelték szennyvíz fertőtlenítésére a tiszta víz csírátlanítására használt más módszerek alkalmazását is. Ilyenek : az ibolyántúli sugarakkal, ózonnal, oligodinamikus szűrővel és annak egyik legújabb, tökéletesített válfajával, a »

Photonic« szűrővel való fertőtlenítés. Ezek azonban szennyvíz csírátlanítására. több okból nem váltak be. A szennyvíz zavaros, ezért a sugárzást hamar elnyeli,, a szennyvízben levő anyagok vegyi hatása zavarja vagy bénítja a fertőtlenítést,, a szűrők felületét pedig a szennyvíz lerakódással vonja be és ezáltal akadályozza hatásukat. Ismeretes az ultrahang csiraölő hatása is. Ezzel azonban még csak kísérletek folynak. Pedig ettől az eljárástól talán több eredményt lehet várni,, mint az előzőktől, és erős versenytársává válhatik a klórnak. Kórházakban a fertőző váladékokat hőkezeléssel is szokták csirátlanítani. Ehhez általában 80—90° С körüli hőmérséklet szükséges. A csírák ily hőmérsékleten elpusztulnak, a spórák elpusztításához azonban a hőkezelést többször meg kell ismételni. Könnyen belátható, hogy műszaki és gazdaságossági okokból ilymódon csak kis mennyiségű anyag fertőtlenítése hajtható végre. Nagyobb kórház napi tíz, sőt száz köbméterekre rúgó szennyvizét ilymódon kezelni nem lehet. Mindamellett a fertőző váladék hőkezeléssel való előzetes fertőtlenítése akkor sem hagyható el, ha a kórházi szennyvizeket fertőtlenítik, ami az; alábbiakból lesz érthetővé. \ 5. ábra. Nagyobb klorátor-berendezés Deniszenko rendszere szerint.