Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - V. dr. Kessler Hubert: Karsztvizek feltárása
/1 karsztvíz feltárása 215 2. A csapadékvíz rövid felszíni folyás után у ^у ф 'коп át eltűnik, majd — többnyire lényegesen megszaporodva — újra megjelenik a hegység lábánál bővizű karsztforrások alakjában. 3. Kisebb-nagyobb sziklan yílásokon, barlango kon át be lehet hatolni a hegy belsejébe. Ezek a nyílások vagy a hegyoldalban vannak, vagy a hegyek tetejéről lehet néha többszázméter mélységű aknabarlangokon, zsombolyokon át a mélységbe ereszkedni. 4. A felszínen szálban álló sziklákon csatornaszerű oldási n yomok , barázdák (ördögszántás) figyelhetők meg. 5. A karsztos vidéket általában — de nem mindig 1— csak vékony humusztakaró borítja. t A fent felsoroltakon kívül még számos, belőlük származtatható felszíni változatot találunk karsztvidéken, de mindezek a karsztjelenségek végeredményben arra vezethetők vissza, hogy a csapadékvíz a karszthegységet felépítő kőzeteket, elsősorban a mészkövet oldja, elkarsztosítja. A csapadék a levegőből és a kőzetet takaró humuszrétegből széndioxidot abszorbeál. Az ily módon gyengén szénsavtartalmúvá vált víz behatol a hegyképző érÓfe~lölytán keletkezett kőzethasadékokba, litoklázisokba, és az érintkező felületek mentén feloldja a mészkő egy részét. A kalciumkarbonát a széndioxid és a víz hatására átalakul kalciumhidrokarbonáttá : CaC0 3 + H 20 + C0 2 = Ca(HC0 3) 2. A víz útja először általában függőleges vagy közelítően függőleges mindaddig, amíg a vízzáró rétegre nem akad, amely a vizet a hegység széle, a lecsapoló völgy felé vezeti. Az a víz, amely földalatti útjának nagyobb részét karsztosodó kőzetben teszi meg, a karszívíz. Mindaddig amíg lefelé irányuló mozgásban van. leszálló karsz tvíz nek nevezzük. Ha a leszálló karsztvizet nem gátolja valamilyen vízzáró réteg, hanem eljuthat addig a kőzet összes hasadékait, hézagait kitöltő nagy víztömegig, amely a nagy mélységben — tehát a környező völgyek szintjénél mélyebben — települt kőzettömegben van, akkor a víz elérte a ^jél ykarszt ot. A mélykarszt különböző mélységben lévő" jarataiban, hézagaiban tárolt víz a mélységtől függő nyomás alatt áll. Az egyes hézagokban lévő vízhez tartozó hidrosztatikus nyugalmi szintek elméletileg összefüggő felületet alkotnak, amelyet karsztvízszintnek nevezünk. Hangsúlyozzuk, hogy ez nagyobb területre értelmezve nem vízszintes sík, hanem különböző — később tárgyalandó — tényezők által befolyásolt, és elsősorban a lecsapoló völgyek hatása alatt álló torzfelület. A víz először oldó, korrodáló _hatásával tágítja a hegységben lévőtektonikus eredetű hasadékokat. Ha e/.ek már annyira kitágultak, hogy a bennük szállítandó víztömeg nagyobb sebességre tehet szert, a víz oldó hatásához hozzájárul, sőt túlsúlyba kerülhet a víz mechanikus, erodáló hat ása. E két üregbővítő tényező együttes munkájával keletkeznek a karsztvízkutatás szempontjából oly fontos földalatti vízjáratok, barlangok. A víz erodáló hatása különösen akkor erőteljes, ha a felszínről besodort hordalé k még fokozza. Pl. az Aggteleki-barlang hatalmas méreteit nagyrészt a felszínről besodort, a mészkőnél jóval keményebb kvarckavics koptató hatásának köszönheti. A víz korrodáló és erodáló munkájával létesített földalatti járat egyre szélesebb, boltozata egyre laposabb lesz. A boltozat alakja végül már nem felel meg a szilárdságtani követelményeknek és beomlik, majd kialakul egy új, megfelelőbb szelvény. Ez a folyamat többször ismétlődik. A beomlások különösen ott érhetnek el nagy méreteket, ahol a kőzet két tektonikus vonal, hasadék kereszteződése mentén amúgyis
