Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára

A folyami hajóút-kitíizés 211 A szakasz utolsó 169 km-e a Duna torkolati szakasza, mely már tengerjáró hajók számára is használható. A hajóvonatok összeállítása itt is megegyezik а IV. és VI. szakaszon szokásos összeállítással. 2. A Duna hajóútkitűzésének és forgalomszabályozásának jelenlegi állása A Duna hajózható szakaszán a hajóútkitűzést nyolc állam végzi. A folyam elsőrendű nemzetközi hajóút, ezért természetszerűen I. osztályú kitűzést kíván. Ennek ellenére azt látjuk, hogy a parti államok által végrehajtott hajóútkitűzések hiányosak, sőt helyenként ellentétesek is. A Duna mentén használatos kitűzési jeleket a 25. ábra mutatja, amely maga is rögtön elárulja az egység hiányát. De nemcsak a kitűzési jelek, hanem a kitűzés módszere sem egységes. Oka ennek az, hogy a hajóútkitűzéssel szemben az egyes államokban különböző igényekkel léptek fel, amelyek a kitűzés módszerét különbözőképpen fejlesztették ki. Azok a részletkülönbségek, melyek a szakaszok jellegéből és a hajózás módjából származnak, természetesek, mégis ilyen nagy nemzetközi hajóforgalmi úton elvben egységes kitűzést kell megkívánni. Ilyen szempontból nézve a hiányos, és sokszor ellen- • tétes jelzések a hosszújáratú hajók számára a hajózást bizonytalanná, késedelmessé teszik, sőt káresetek okozói is lehetnek. А II. szakasz kitűzése — bár a jelek a Duna többi szakaszán használatos jelektől eltérő alakúak — a helyi viszonyoknak eléggé megfelel. A meder keskeny, a jelek fényszóróval éjjel is könnyen fellelhetők, ezért iránylámpákra nincs szükség, sőt a keskeny és kanyargós Dunán még zavart is okozhatnának. A gázlók nincsenek kitűzve. A III. szakasz kitűzése a három érintett állam területén más és más. Mind a jelzéseket, mind a kitűzés fokát illetően nélkülözi az egységet, és helyenként hiányos is. А IV. szakaszon a kitűzés igyekszik mind a hajóút irányára, mind a szélére vonatkozólag minél több adatot adni, azbnban a jelek száma még mindig nem elégíti ki a jelről jelre való hajózás követelményét. A szakaszon Jekvő két állam nemcsak különböző jelekkel, hanem különböző biztonsággal is tűzi ki a hajóutat. Az V. szakasznak, a zuhatagos szakasznak, csak egyes részein lehetséges az éjjeli utazás. Az úszójelek a hajózás követelményeinek megfelelnek, azonban a keskeny csatornák jelzőállomásai — melyek gömbbel és lobogóval adják a kombinált jelzést — nem elég korszerűek. A lobogós jelzés nem látható mindenkor jól, a láthatóságot a szél nehezíti. А VI. szakaszon parti irány- és figyelmeztetőjelek nincsenek, csak vízen elhelyezett úszójelek. Ezek a jelek is eltérnek a Duna egyéb szakaszain szokásos alakjelzéstől. Partijelek alkalmazása a.hajózás biztonságát növelné. 3. A dunai hajóútkitűzés fejlesztésének megoldása A Dunán jelenleg használatos hajóútkitűzés és forgalomszabályozás sokfélesége, helyenkénti bizonytalansága, sőt ellentétes volta is megkívánja az egységesítést és korszerűsítést úgy, amint az A) részben megállapítottuk. A hajóforgalom a Dunán I. osztályú kitűzést kíván meg, amelynek egységes alakját az egész Dunára meg kell állapítani. Azonban az egységes kitűzést az egyes szakaszokon azok jellege szerint némi módosítással lehet és kell alkalmazni, már csak az éjjeli hajózás figyelembevétele miatt is. Ennek az egységes hajóútkitűzésnek olyannak kell lennie, hogy a hajóutat a hajózás számára egyértelműen határozza meg. Ezért a jeleknek alakra és színre teljesen egységesnek kell lenniök. 5 Vízügyi Közlemények I—II. kötet. 7445 (1).