Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára
208 Ihrig Dénes ahol M = a napi vízmélység, M 0 = a mértékadó hajózási kisvízszint alatti mélység (térképről leolvasható), és ( m — m 0) = a napi vízállás és a mértékadó hajózási kisvízszinthez tartozó vízállás különbsége. Ha nincsenek szintvonalak a térképen, a mértékadó hajózási kisvízszintnek megfelelő hajóút szélét kell feltüntetni. A mederben ezenkívül ábrázolni kell bizonyos egyezményes jelekkel az átkelőhelyeket, a meder fölött átfeszített erős vagy gyengeáramú vezetékek helyét, a hidakat, a legközelebbi vízmérce 0-pontjának megfelelő vízszint feletti szabad magasságukkal és a hajózónyílás szélességével. Fel kell tüntetni az összes állandó kitűzési jeleket: a szelvényező-, irány-, kitűzőjeleket, a mélység és szélesség jelzőket, valamint a figyelmeztető jeleket és a többi -—- forgalomszabályozásra vonatkozó — jeleket. Az időszaki jelek közül csak a fontosabbakat kell feltüntetni, melléjük írva azt a vízállást, amikor ezeket a jeleket elhelyezik. A hajózási térképnek fel kell tüntetnie azokat az adatokat is, amelyek nem a hajóforgalom műszaki biztosítását, hanem a hajózás forgalmát általában szolgálják. Ezek a következők: hajóállomások, rakodók (a magasságukkal, a mellettük lévő vízmélységekkel és a hozzávezető bekötő-utakkal), a kikötők, telelők, a folyami hatóságok, vámhivatalok és a kitűzést vezető szakaszhivatalok székhelye, a posta, távíró és telefonhivatalok stb. A hajózási térképeket könnyen kezelhető és folytatólagosan összehajtott alakban, vagy különálló, összefűzött, de szétszedhető lapokon kell készíteni. A könnyű kezelhetőség a hajózási térképnek elengedhetetlen feltétele. B) A DUNA HAJÓFORGALMÁNAK BIZTOSÍTÁSA 1. A Duna szakaszbeosztása és a szakaszok hajózása A Dunának hajózható szakasza 2585 km hosszúságban Ulmtól Sulináig terjed. A folyam völgye a geológiai korokban képződött medencék sorának feltöltődéséből és összekötődéséből keletkezett. Ezek a medencék a tullni, a bécsi, a kisalföldi, a nagyalföldi, a havasalföldi és feketetengeri medence, amelyek között egy-egy áttöréses szakasz van. Ezért a folyam a nagyesésű hegyvidéki jellegű, a kisesésű síkvidéki jellegű és a kettő közötti átmeneti vagy feltöltődéses szakaszokat több helyen is kialakítja. Az egyes szakaszok jellegét a mederméretek, a kanyarulatok, az esésele, a sebességek, a vízhozamok és a hordalék szabja meg, ami azután megszabja magát a hajózást is. A Passau feletti, az Aschach— Grein közötti és az Ómoldova—Turnu Severin közötti áttöréses szakaszok sziklás medre igen nagy hajózási akadályt jelent. De hajózási akadályok vannak a feltöltődő rossz gázlós szakaszokon is, amelyek közül a legnagyobb nehézségeket a pozsony—gönyüi szakasz okozza. Itt a nagy esés, az erős hordalékmozgás és az állandó mederemelkedés következtében — különösen kisvízállások idején — nem elegendő a vízmélység. A hajózásra tehát igen nagy befolyással van a Duna hosszszelvénye, melyet ч a felszín alakulása, a vízhozam, és a mederanyag alakítottak ki (24. ábra). Szorosan összefügg a hajózhatósággal a Duna helyszínrajzi kialakulása: a meder kanyarulati viszonyai és szélessége is. A szorulatok és a zuhatagokban robbantott szűk csatornák a hajóút szélességét erősen korlátozzák. A mozgómedrű, feltöltődő szakaszon pedig a hajóút szélességét a hordaléklerakódások csökkentik,
