Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - IV. Ihrig Dénes: A folyami hajóút-kitűzés alapelvei, különös tekintettel a Dunára

A folyami hajóút-kitíizés 183 hivatalos hajózási idény vízállásait vették tekintetbe, és december 25-től március l-ig 65 nap hajózási szünetet számítottak. Ilyen hosszú hajózási szünet feltételezése nem megokolt és ezért célszerűbbnek mutatkozott egy újabb mértékadó hajózási kisvizszint bevezetése a Középdunára, amire vonatkozóan javaslat is ment a Dunabizottsághoz. Az új vízszintet a magyar folyamszabályozás szabályozási terveinek készítésénél már használja. Meghatározása egyszerűbb és a vízhozamhoz köthető. Ez a szabályozási, vagy ú. n. mértékadó hajózási kisvízszint 10 év 3652 napi vízállásadatából van számítva és a 3300 nap tartósságú vízállással egyenlő. Ennek a vízállásnak a Pozsony—Mohács közötti dunaszakaszon kereken 1000 m

3/sec vízhozam felel meg. Tehát átlagosan minden évben 35 olyan nap van, amikor — beleszámítva a jeges napokat is — ennél a kisvízszintnél alacsonyabb vízállás lehetséges. Ha tekintetbe vesszük azt, hogy az utolsó évtizedben (1940—1950) Budapesten évenként átlag 37 volt a jeges napok száma, láthatjuk, hogy az így meghatározott kisvízszint a kellő szélességű és mélységű hajóút biztosítása szempontjából a hajózás követelményeinek megfelelő lehet. A fenti módon az 1940—50. évek adataiból meghatározott egyenlő tartósságú vízállások adták meg az 1950—59. évtizedre érvényes mértékadó hajózási kisvízszintet. / á Ezek a kisvízszintek a Középduna egyes vízmércéire az alábbiak: Vízmérce megnevezése Pozsony Dunaremete Gönyü Komárom Esztergom Nagymaros Mértékadó hajózási kisvízszint cm 202 243 127 131 134 112 Vízmérce megnevezése Budapest Sztálinváros Paks Dombori Baja Mohács Mértékadó hajózási kisvízszint 156 142 145 112 199 225 A hajóút helyes és szabatos megállapítására a medertérképek, mégpedig az időnként — egyes részleteiben, pl. gázlóknál, a szükség szerint évenként vagy ennél is rövidebb időközökben — újra megállapított medertérképek szolgálnak. Ezek olyan 1:10 000, vagy 1:25 000 méretarányban készült térképek, melyek a mederről (a közvetlen környezetét adó parti területek feltüntetésével) jól áttekinthető mélységvonalas helyszínrajzot adnak. A folyómederbe rajzolt mélységvonalak nem vízszintesek, hanem a folyó esésével párhuzamosak. Legcélszerűbb úgy szerkeszteni őket, hogy a 0 mélységvonal a megállapított mértékadó hajózási kisvízszint legyen, és a többi az alatta levő egyenlő (1, 2, 3 stb. m) mélységű helyeket kösse össze. A medertérképek készítéséhez a magyar Vízügyi szolgálat a szondás tachigráffelvételt használja. Ennél a gyors mérési módszernél a parttól mérőasztalra helyezett távmérőtávcsővel követik a mélységmérő csónak útját. Közben a távcsővel együttmozgó műszerkar rajzolócsúcsával mindenegyes szondázás helyét megjelölik a mérőasztalra helyezett, rendesen 1:2880 méretarányú, helyszínrajzon. Az így megjelölt pontokhoz aztán beírják a mértékadó hajózási kisvízszintre vonatkoztatott vízmélységet, és a pontok közé beszerkesztik a mélységvonalakat: Ezekről a felvételi lapokról készülnek kisebbítéssel az 1:10.000, vagy 1:25.000 méretarányú medertérképek.