Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)
2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)
172 Dr. Fodor Ferenc: Beszédes József emlékezete malomcsatorna Arad vármegyében» (Társalkodó, 1836). E csatorna 12 1/ 4 mérföld (92 km) hosszú és számos malmot hajt, majd Gyulavarsánd fölött fut vissza ismét a folyóba. A maga idején műszaki remekmű volt ez a létesítmény. Ezt a csatornát tekintette maga is műszaki elvei igazolásának. Éppen ezért, amikor bevált, néhány év múlva a «Mérnöki irányzatok» c. gyűjteményes értekezései között felveti a gondolatot, hogy hasonló célra kellene csatornát létesíteni a H e r n á d és Garam között is. Ugyancsak megtervezte, mégpedig kétféle változatban is, az Ipoly szabályozási, hajózó, öntöző és malomcsatornáját. Részletes számításokat is végzett hozzá, de hogy e tervei mikor készültek, nem tudjuk, csak kéziratban maradtak fenn. Térképe 1843-ban kelt. Zemplén megye részére rendkívül nagyvonalú csatornarendszert dolgozott ki, «Gyakorlati mütani értekezés tek. Zemplén megye folyói és ezekkel kapcsolatban lévő vizek szabályzatukról» (1842). Ebben felöleli a Tisza, Bodrog, Ung, Latorca, Borsova összefoglaló szabályozását, sőt még a Hortobágy folyóira is tekintettel van. 1843-ban a «Mérnöki irányzatokban» hozza nyilvánosságra élete utolsó csatornatervezetét. Mint minden'előbbi eszméje, ez is nagyszabású. A Duna — Dráva csatornát rajzolja meg benne. Űgy gondolja, hogy a Dunából Batinánál kellene kiágaztatni a csatornát, s a Karasica völgyében Beremendig vezetni, ahol azután rövidesen eléri a Drávát. Ezen vonul Légrádig, onnan meg a Kanizsa- és Pölöskepatakon keresztül a Zalába, ahol Zalabérig lehetne hajózni. Innen Szent-Erzsébetpusztán át vonul a Marcalba, amelyet csatornázni kellene Győrig. A Drávából a csatornát délfelé Drávatamástól kiindítva az Illova völgyében Jaszenicára kell vezetni, onnan Sziszekig a Szávába, ahol még egy darabon megközelítheti Fiumét, de itt már nagy nehézségekkel kellene számolni. Észak felé a Győrnél végződött csatornát a kiszárított Fertőn át Rusztig kellene vezetni. E csatornarendszerrel összefüggésbe kellene hozni a baranyai Fekete-vizek szabályozását is. Itt a vadvizeket «félre vivő csatornával» a mocsárterület peremein kell felfogni. Ennek tervét Baranya vármegye felhívására már 1842-ben el is készítette. Amikor 1844-ben utoljára megszólal, már nem tervez többé, csak Duna-Tisza csatornáját védelmezi az ellene felhozott kifogásokkal szemben. («Duna-Tisza hajózható csatornáról» Pesten, Trattner, 1844.) Itt még olyan érveket is kell védenie, hogy a Bécs felé szállított alföldi búza lenyomja a dunántúli termékek árát. Műszaki ellenvetéseket saját gyakorlati eredményeinek elétárásával igyekszik kivédeni, s nem titkolja keserűségét Vásárhelyivel szemben, bár meg sem nevezi, csak V-vel jelöli nevét. Különösen arra mutat rá, hogy a Vásárhelyi által ajánlott géppel emelt vizű csatorna mennyire költségessé tenné a megoldást. Kiterjedt terveiből a mostoha és kicsinyes körülmények mindössze kettőt engedtek megvalósulni, a Sárvíz—Sió—Kapós szabályozását, s a Fehér-Körös malomcsatornáját. Mindkettő ma is hirdeti Beszédes nagy tehetségét. Beszédes József, a műszaki író Elsősorban vízépítő, vízimérnök volt. De sokkal nagyobb műszaki elme, minthogy egyetlen tárgykör le tudta volna kötni teljes energiáját. Műszaki ismeretei olyan széleskörűek voltak, hogy számos más területről is értékes írásokat hagyott hátra. Már legelső értekezésében (I.) 1 egész programmot közöl műszaki irodalmi szándékairól. 1 A zárójelben közölt római számok Beszédes munkáinak alábbi kimutatására utalnak.
