Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)

Beszédes József emlékezete 169 Naviglio-folyó vizű szekrényes tsatorna ollyan adott víz ágy, avagy hajós folyó ágazat, mely minden 100 öl távozatra körül belül egy hüvelyk esést nyer. » Ilyen lassan folyó vizű csatornát képzel el Grácból Tolnán, Pesten, Cibakházán, Gyulán, Kisjenőn, Borosjenőn, Nagyváradon, Diószegen, Szatmáron át mintegy 120 mérföld (~900 km) hosszúságban, Szatmártól pedig a Szamos vizén folytatná a víziutat fel Ko 1 о z s v á r i g. Másfelé Szatmártól a Szamos vezetne Vásárosnaményon át a Tiszába. Egy oldalág jönne ki ebből a víziútból Értarcsánál Debrecenbe, tovább azután Szoboszlón, Nádudvaron keresztül Örsnél szakadna a Tiszába. Egy másik ág Tolna és Földvár között a Dunából kiszakadva Szegeden át vezetne Borosjenőnél a Fehér-Körösbe. Ez eddig 30 mérföld hosszú volna. A dunántúli szakaszt úgy tervezi, hogy a Mura, Kanizsapatak, Pölöske-patak, Zala vizén átjutna a Balatonba, azután a Sió, Kapós, Sárvíz vizén jönne le a Mura vizének nagyobbik része a Dunába Tolna és Szekszárd között. 100 ölre egy hüvelyknyit esne, 5 öl széles, s 2 öl mélyre kellene ásni s azután a víz folyása kiszélesítené 5 év alatt még 15 öllel. Az ásandó hosszúság a folyók felhasználásával csupán csak 118 000 ölet (220 km-t) tenne ki, viszont a Dunántúlon 400 000 holdat ármentesítene. Kellene hozzá két szekrényes csatorna. Az alföldi részén viszont Pesttől Cibakházánál a Dunát kötné össze a Tiszával, s ez a csatorna 15 mérföld (114 km) hosszúra volna ásandó. Összes költségeit 2,1 millió p. frt-ra becsüli. Ugyanennyibe kerülne a Tolnától Szegedre vezető csatorna is. A Grácba vezető magyar termények útja gazdaságilag igen nagy hasznot hajtana. A tiszántúli víziút Cibakházától természetes folyásokon vezetne a Fehér-Körös melletti Borosjenőig, s azután Talpason át csatorna vinne a Sebes-Körösbe. Itt a Körösök kanyarainak átvágásán kívül ásni kellene 23

1/

2 mérföld hosszúságú csatornát. Borosjenőtől egy ágazatot lehetne vezetni Aradhoz a Marosba, mintegy 6 mérföld hosszúságban. Igen helyesen ismeri fel Beszédes e víziút gazdaságföldrajzi jelentőségét, a hegyvidékek és az alföldek terményeinek egybekapcsolását, akkor, amikor e célra szárazföldi utak még nem állhattak rendelkezésre. Az egész munkálat elvégzésére 10 évet számított, ha minden megyében elkezdenék az oda eső szakaszt. Tervéhez igen nagyszámú mérést végzett. Amikor ezt a minden idők legnagyobb magyar csatornatervét azután külön munkában is kiadta, egyes részleteken kisebb módosításokat tett, főleg a Dun a— Tisza közti csatornára vonatkozólag. Tervezetére egyideig semmi visszhang nem felelt, úgy, hogy maga is kezdett közben dunaszabályozási kérdésekkel foglalkozni, idevágó munkálatainak azonban csak egy részét hozta nyilvánosságra («A' Duna szabályozása»). Ezután meg a hazai vízszabályozó társulatokról értekezett («Hazánkban jelenleg fentálló vízzel bánó hét részvényes társaság rövid leírása»), hiszen ezek majd mindegyikének ő volt a vezetője. Ügy látszik, hogy a Tudományos Gyűjteményben közzétett nagy csatornarendszer tervezete ott nem kapott elég nyilvánosságot, ezért némi módosítással önállóan is megjelentette : «Kolosvártól Grétzig hajózható, országos nagy csatorna tervének, és Ű' földszírí s' foly.ó-vízágy ótalmi elvének rövid előadása» címen. Itt főleg annak bizonyítására vet súlyt, hogy a folyókból kivezetett mesterséges ág semmiképen sem károsíthatja a folyót, sőt csendesen folyván, nem iszapolhat, annyi kivájó ereje azonban van, hogy csekély előásás után néhány év alatt maga takaríthatja ki medrét. E víziút szakaszán Tolnától a Dunából a Balatonba való hajózás megnyitása már csak csekély áldozatot kívánna, víz van hozzá elégséges. Különös gonddal tervezte a szekszárdi kikötőt, s rámutat arra, hogy a Balatonból Zalahídvégig alig valami munka mutatkozik, a Pölöske- és Kanizsa-patakok völgyén azonban 60 000 ölnyi csatornát kellene ásni, a Mura mentén a magyar határig meg 36 000 ölet. Viszont -a Dunántúlon a csatorna létesítése 440 000 k. holdat ármentesítene.