Vízügyi Közlemények, 1952 (34. évfolyam)

2. szám - III. Fodor Ferenc: Beszédes József (1786-1852)

I Beszédes József emlékezete 167 Nagy volt mint mérnök is. Ha nem is valósult meg valamennyi terve, akkor is nagyot alkotott mint a magyar műszaki irodalom egyik megalapozója, s mint a magyar vízépítésnek apostola, tettben és írásban mestere. Beszédes József, a vízépítő Szinte elő sem lehet számláim, hogy hány csatornát tervezett Beszédes 1811—1844 között. Szinte annyit, amennyi év e két dátum közé esik. Terveit úgy sem lehet csoportosítani, hogy a megvalósított és meg nem valósítottakat külön számláljuk elő, mert számos tervét mások hajtották végre. Nem marad hátra más, mint nagyjából időrend.ben foglalkoznunk e tervekkel, és lehetőleg az ő leírásában méltatva őket. A Sárvízszabályozás volt Beszédes első műve, amellyel 1811-ben kezdett foglalkozni. Mintegy három évtizeden át dolgozott ezen a hatalmas feladaton. Tudnunk kell ugyanis, hogy nemcsak magáról a Sárvízről és mocsarairól volt szó ezekben a munkálatokban, hanem az egész problémakörrel, azaz a Sióval és Balatonnal is foglalkoznia kellett. Éppen az jellemezte Beszédes műszaki munkásságát, hogy sohasem csak kis-szerű részletkérdéseket kívánt megoldani, hanem mindig az egész problémát. Ebben az esetben az egész vízgyűjtőterületet akarta ármentesíteni. A Balaton és Sió szabályozására már Krieger Sámuel készített tervet, amelyet 1776 júl. 6-án Tihanyban el is fogadtak az érdekeltek. Ástak is 6000 ölnyi csatornát, de azután abbahagyták, mert a Sárvíz szabályozása nélkül az egész munkálat hiábavalónak mutatkozott. 1790-ben újból nekiláttak Veres Péter mérnök vezetése alatt, de ez a kísérlet is kudarcot vallott. Az 1807. évi t. c. elrendelte a Sárvíz szabályozását, s ekkor alakult a Sárvíz-társulat, amelyhez Podmaniczky József szerencsés keze szerződtette Beszédest. Munkája eredményeként épített 175,9 km hosszú csatornát, s a Sárv\z teknőjében 100 000 k. hold, a Sió, ill. a Balaton szabályozásával a Zala mentén 40 000*k. hold terület szabadult fel á vadvizek alól, a Sió mentén meg 8000 k. hold. Mindezekkel kapcsolatos volt a Kapós szabályozása is, amelynek terveit 1816—19 között készítette el. 1820-ban vette át a társulat igazgatását, és a munkálatokat 1835-re végezte be, 25 600 k. holdat csapolván le. Ezzel jóformán csaknem az egész Déldunántúlt megszabadította a vadvizektől. Később is visszatértek még tervei és gondolatai e legelső munkahelyére, s itt nagyszabású csatornarendszere egyik legfontosabb terepét képzelte el. Az Eszterházy-uradalomban eközben végzett kisebb munkálatai leszámításával a Sárvíz—Sió—Balaton—Kapós vízrendezése annyira lekötötte -munkaerejét, hogy két évtizeden át alig tudott mással foglalkozni. Amint с munkálatok végük felé jártak, legelső értekezése a Rába szabályozása felé fordult. 1830-ban a «Gyakorlás Inzsenéri értekezés, Rába regulation с. tanulmányában bocsátotta közre erre vonatkozó eszméit. Kenedits József vasmegyei térképe alapján megállapította, hogy itt a szabályozással 800 000 k. hold terület válna értékesíthetővé, s emellett még 200 kőre tehető malmot lehetne építeni. Terve elkészítésére Vas megye hivatalosan kérte fel. E tervében fejti ki először elgondolásainak lényegét, a «vízféreszorítás» elvét. Alapgondolata az, hogy nem szabad a lapos területekbe beengedni a vadvizeket, inert azután nem lehet őket onnan kicsalni. Ennek céljából két medret kell készíteni a Rábának is, egy északi mesterséges medret, amely a völgy peremén haladva felfogja a Lapines, Pinka, Sorok, Gyöngyös vizeit, s egyszersmind malomcsatorna is. A másik, a déli meder, szabad, nincsenek rajta malmok, s ez vezeti le a malomcsatorna fölös vizeit is. Ezt az eljárást nevezi ő vízfélreszorításnak, s kétségtelenül sikeresen alkalmazta többfelé, így talán legsikeresebben a Fehér-Körös szabályozásánál. A Rábaszabályozás terveiben osztották nézeteit munkatársai, Szcday János vármegyei